Donászy Ferenc eme kötetében vadászkalandok mellett állattörténetek is olvashatóak.
A novellákban olvasva tanít és közöl olyan ismereteket, melyek ma is hasznosak és érdekesek.
„Érdekes volt megfigyelni, midőn reggelenként a napon heverő fókák között a tengerparton portyázott az egész rablóbanda. Minden egyes alvó fókát alaposan végigszaglásztak, hogy nem akad-e döglött közöttük. Volt is nagy mozgás, ha néhány élettelenre találtak, de csak rövid ideig, mert néhány, perc alatt nagy huzakodás és csaholás között az elpusztult fóka teteme a rókagyomrokba vándorolt. A fókavadászoknak, midőn a tengerpart sziklái között heverő fókacsapatra támadnak és leöldösik, néha valóságos csatákat kell a vakmerő rókahaddal vivniok, nehogy az agyonvert fókák bőrét szétmarcangolják és tönkretegyék.
A tengeröblöt kerítő magas sziklapárkányokon tömérdek tengeri madár fészkelt. E párkányok azonban olyan magasan és meredeken feküdtek, hogy egy macskának is nehéz dolgot adott volna oda felkúszni. A tojásokra és fiókákra éhező sarki rókákat azonban ez nem rettentette vissza. Kötéltáncoshoz méltó ügyességgel megmásszák a sziklafalakat, a tojásokat feltörték és kiszörpölték. Az expedíció tagjai látták, amint egy-egy tojást állával a melléhez szorítva, vagy óvatosan a fogai közé véve egyik-másik nőstényróka épségben lehozott a legmeredekebb helyről, hogy fiókáinak hazavigye.
Szinte csodálatos, hogy minő cselt eszel ki róka koma, ha valami szárnyaspecsenyére éhezik. Kikeresi a szárnyasoktól legjobban látogatott helyeket, ott elnyúlik és a hátán fekve teljesen mozdulatlan marad, csak lombos farkának alig észrevehető csóválgatása jelzi, hogy lehunyt szempillái alól élesen kémlel mindenfelé. Midőn a környéken rajzó szárnyasok mozdulatlan dögnek vélik és a közelébe merészkednek, egyszerre villámgyorsan felrúgja magát és a másik pillanatban már a fogai között vergődő kövér falattal vidáman üget tanyája felé.”