A szerző 1954-ben járt Marokkóban. Marrákes arab és zsidó negyedeiben kóborolva átadta magát az ottani képeknek, hangoknak, élményeknek.
A MARRÁKES HANGJAI KÖNYV ONLINE OLVASÁSA
Elias Canetti könyvében nem a turisták szokásos futó benyomásait közli, hanem a zártnak, titokzatosnak tűnő arab világ egy-egy rendkívül jellemző jelenetét, szokását örökíti meg, egyszerre felmutatva az egzotikust és a mindnyájunkban közös „örök emberit”.
Részlet a könyvből:
„Háromszor volt dolgom tevékkel, és mindannyiszor tragikusan végződött.
– Meg kell mutatnom neked a tevevásárt – mondta a barátom, alighogy Marrákesbe értem. – Minden csütörtök délelőtt tartják, a Bab-el-Khemisz falánál. Elég messze van, kívül a városon, legjobb lesz, ha autóval megyünk.
Eljött a csütörtök, és kikocsiztunk. Késő volt már; mire odaértünk, dél lett, s a városfal előtt a nagy szabad térség szinte teljesen kiürült. A tér túlsó felén, jó kétszáz méterre tőlünk, néhány ember álldogált; tevét azonban nem láttunk sehol. Kisebb állatokkal, szamarakkal bajlódtak, ezekből meg amúgy is látni eleget a városban; terhet cipel mind, és oly komiszul bánnak velük, hogy nézni is rossz.
– Elkéstünk – mondta a barátom. – Vége a tevevásárnak. – Behajtott a tér közepére, hogy meggyőződjem róla: csakugyan nincs már semmi látnivaló.
De még mielőtt megállt volna, szétrebbenő emberek csoportját láttuk. A tömeg közepén egy teve állt, három lábon, a negyediket hátrakötötték. Pofáján szájkosár, orrcimpáján kötelet hurkoltak át, s egy ember igyekezett, tisztes távolságból, a kötélnél fogva elvonszolni. Az állat nekiiramodott, majd megállt, és hirtelen, három lábát maga alá kapva, felugrott. Mozdulatai éppoly váratlanok voltak, mint amennyire félelmetesek. Aki vezette, ilyenkor mindig eresztett a kötélen; félt közel kerülni az állathoz, mert nem tudhatta, mit művel a következő pillanatban. De minden váratlan eset után rántott egyet a kötélen, és így, ha nagyon lassan is, sikerült neki az állatot a kijelölt irányba vonszolnia.”
A MARRÁKES HANGJAI KÖNYV ONLINE OLVASÁSA