Menu

Gárdonyi Géza: Amiket az útleíró elhallgat

utleiro-elhallgatA látás
Amiket az útleíró elhallgat
Oláhországi történetke
Becsüld a rossz pénzt is
Oláhok se mind feketék
Járt Konstantinápolyban…
Ő az!
Az orvosság
A víz mint ital
Miket beszél Antal Ferenc
Erdély csodáiból
Gyorsvonaton
A szamárka
A mi vasutunk
Magyar fürdő Stájerföldön
Afrikai becsület
Kire bízta
A szenvedők
A boldogság városában

Részlet a könyvből:

“A MI VASUTUNK

Olvastam már csúfondáros írásokat a vidéki vasútakról, hogy azok milyen csigák és hogy azokon vadászni lehet.

Megcáfolom ezeket a gúnyolódásokat. Sietéshez szokott városi emberek írták.

Nálunk nem siet soha senki. A sietés az élet örömeinek megölője. Aki siet, vagy bolond, vagy sánta, vagy harangozó. Mert a harangozónak mindig egynegyedórával később jut eszébe, hogy harangozni kell: a sánták pedig Isten különös rendeléséből mindig sietve járnak. Ez az oka, hogy levélhordónak is sánta embert választottunk.

A vasútunk sem készült el hamar. Tizenöt esztendő kellett hozzá. Akkor kormánypárti képviselőt választottunk, hogy az szerezzen hozzá lokomotívot. Szerzett is. Az ellenzéki lap megírta, hogy Baross Gábor az államvasútak lomtárából adta a lokomotívot.

– Annál jobb, – mondottuk, – legalább sohasem ütközik bele sebes hajtás miatt más masinába.

S kiderült, hogy a mi lokomotívunk csakugyan okos és alkalmatos jó masina. Csak elindítani nehéz, meg megállítani. Máskülönben jól viszi a vonatot.

Késés nincs is nálunk soha, hacsak a másik vonaton nem akarjuk folytatni az útunkat, vagy ha útközben a bikának kedve nincs velünk dulakodni.

A bikák ellenségei a vasúti rendszernek.

Megtörtént nem egyszer, hogy a bika két kilóméternyire visszalökdöste a vonatunkat. De be is jegyeztük az állomáson a csordást a panaszkönyvbe.

Ez az eset akkor általános felháborodást keltett. Az “Ellenőr” két nagy véres vezércikket írt az esetről. Mikor aztán a szerkesztőt is becsukták, a csordást is becsukták, az eseten lassankint megcsillapodtunk.”

AZ AMIKET AZ ÚTLEÍRÓ ELHALLGAT KÖNYV LETÖLTÉSE

Kategóriák