Germanus Gyula a Kelet fényei felé című művében az 1950-es évek közepén megtett közel-keleti útjáról számol be. Felkereste mindazokat a helyeket, amelyeket ifjúkorában már bejárt. A Közel-Kelet legizgalmasabb tájaira kalauzol: Irán és Szaud-Arábia világát, az arab emberek gondolkodását és életmódját, szokásaikat és az iszlám vallási tradíciót ismerhetjük meg a könyvből. Mesés világot tár elénk.
Részlet a könyvből:
„A csillagokat senki sem számlálhatja meg, de a végtelen szám apró egyedekből áll, és ezeket az egyedeket alkalmazni lehet jelzőként a tárgyakra. Megszületett a matematika. A babiloniak a sok elképzelhető rendszer közül a hatos számrendszer mellett kötöttek ki. Ez a babiloni hatos számrendszer végigkíséri mai napig az emberi történelmet. A zsidók a babiloni kultúra hatókörébe kerültek. Jahve, a zsidók haragos istene, ezért hat nap alatt teremtette a világot, és a hetedik napon megnyugodott. Ma is csak hat napot dolgozunk hetenként. Négyszer hat, azaz huszonnégy óra van egy napban, hatvan perc egy órában, hatvan másodperc egy percben. A kör fokainak száma háromszázhatvan, és kétszer hat egy tucat.
A babiloni síkon nem volt kő, nem volt fa. Az őslakók még barlangokba sem menekülhettek az eső, a szél és a forróság elől. Természetes épületanyag hiányában az emberi gondolkodásnak kellett pótanyagot alkotni. Az emberi gondolat a föld anyagából létrehozta a téglát.
Az erdőben tanyázó ősnépek fatörzsekből könnyen összeróhatták a kunyhót, amelyet kerítéssel védtek, és ha ellenség elől kellett menekülniük, otthagyták lakhelyüket, nemigen védték, hiszen más erdőben is találtak építési anyagot. A társadalmi szervezet csak a családig, a törzsig terjedt. Községek voltak, de államot nem alkottak. A törzsek vándoroltak, néha verekedtek, de végképp letelepedni nem tudtak, és nem is akartak.
Más volt a helyzet Babilonban. Ahhoz, hogy a kicsi, napon szárított téglákból, azaz vályogból házat építsenek, előbb rajzot, tervet kellett készíteniük, meg kellett ismerniük a tapadás, a nehézkedés törvényeit. Ez vezetett a geometria, a fizika és a kémia felfedezésére és alkalmazására. Az ilyen ház építéséhez nem volt elég egyetlen ember ereje és tudása. Együttműködésre, szervezett társadalmi munkára volt szükség. A földekre a folyóból csatornákat kellett vezetni, amelyek a házak belsejébe is továbbították a vizet. A nehéz, közös munkával megteremtett lakótelepeket nem egykönnyen hagyták el a további alkotásra, iparra, kereskedelemre törekvő lakók, és ha ellenség támadta meg a telepeiket, közösen, társadalmi szervezetben védték mint közös fáradságos munkájuk gyümölcsét. A védelmet csak tapasztalt vezető irányíthatta, akinek mindenki engedelmeskedni tartozott. Ő parancsolt, a többi teljesítette a parancsot. Így jött létre a hatalom fogalma és rendszere: az állam. Így keletkeztek a babiloni síkon az ókori, hatalmas, parancsuralmi rendszerű államok. Osztályokra különítették el a népet, állami vallást teremtettek, amelyben mindenkinek hinnie kellett. Központi, hivatalos nyelvet rögzítettek le, vályogtéglákra rótt, egyszerű ékírással. A kicsi téglából kiterjedt nagyhatalom született, amely elindult hódító útjára, és csodálatos kultúrával ajándékozta meg az emberiséget.
A Tigris hullámai az éji csendben ezeket az emlékeket sugdosták fülembe, míg a langyos lég álomba nem ringatott.”