Az Édenkert az Óceánban történelmi útirajz. Főhőse Bougainville, a XVIII. század francia történelmének egyik legjellegzetesebb alakja. Pompadour asszony kegyence, a főurak üldözöttje, XVI. Lajos védelmezője, a forradalom tengernagya – és közben a kanadai indián-háború hőse, a Föld első francia körülhajózója, az Akadémia halhatatlanja, világhírű író, a sors kegyeltje…
Bougainville-t nem a hódítási vágy indít el tengeri útjára, hanem a tájékozódási láz. Ez a fiatalember nemcsak az „enciklopédista szalonok” látogatója, de maga is enciklopédikus érdeklődésű tehetség: kitűnő matematikus, jól ismeri a történelmet és a klasszikus nyelveket, verseket olvas és írogat, szereti a zenét.
Bougainville az első fehér emberek egyike, aki lábát e legendás hírű szigetre tette, s tapasztalatai alapján elnevezte Cytherea (Venus) szigetének.
Részlet a könyvből:
„Már három hete barangolt a kis csapat a hegyvidéken, amikor Balboa, a vezér egy sziklacsúcsról megpillantotta a látóhatár szélén a kék párái között lomhán imbolygó déli óceánt.
Ez volt az a titokzatos pillanat, amikor megkezdődött az ismeretlen tenger meghódítása. Ez a Balboa spanyol katona, felfedező, kalandor volt. Alakja úgy kerül bele a történelembe, hogy alig két évtizeddel Columbus első útja után már „várost” alapít a mai Panama-csatorna környékén, melynek akkor Darien volt a neve. Ez az első település katona-kufárokból állt, akik – mert kevesen voltak, s a környékbeli indiánok nem féltek tőlük – viszonylag békés eszközökkel igyekeztek kicsalogatni tarka kendőkért, tükrökért, szögekért a bennszülötteknél levő kevés aranyat.
Egy nap, amikor épp mérlegre tették a sárga fémet, egy Comogre nevű indiánfőnök öklével ráütött a serpenyőre, melyben néhány apró, durvamívű ékszer hevert. „Ha ez az a csodálatos kincs, amiért ti elhagytátok távoli hazátokat, ezért teszitek kockára annyiszor életeteket – akkor én megmutatom nektek, merre fekszik az a föld, ahol aranyedényekből isznak az emberek, s ahol nincs több értéke ennek a sárga holminak, mint tinálatok a vasnak.”
Balboa, aki sóváran figyelte Comogre szavát – nem egészen jószántából került el a szigetekről a még meg nem hódított amerikai szárazföldre, hanem – hitelezői elől menekült. A mai San Domingóból hordóban csempészték ki egy hajó fedélzetére, így jött el a Darien szoros környékére, itt alapította meg városát. Amikor az indiánfőnök vállalkozott arra, hogy a spanyolok vezetője lesz, néhány tucatnyi honfitársával s száz indiánnal felkerekedett, hogy megmássza a vad hegyi tájat s megkeresse azt a „másik” tengert, melynek partján fekszenek a mesés arany-országok. Balboa mellett járt ebben a vállalkozásban egy koros, de még mindig erőteljes zsoldoskapitány, Francisco Pizarro, aki két hosszú évtized múlva egymaga húz hasznot az expedícióból: a „túlsó” tenger partjáról elindulva – meghódítja Perut.”