Zsolt 1
Zsolt 1.1
Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé.
Zsolt 1.2
Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.
Zsolt 1.3
Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.
Zsolt 1.4
Nem így a gonoszok, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, amelyeket elsodor a szél a földről.
Zsolt 1.5
A bűnösök nem állnak meg az ítéletkor, sem a gonoszok az igazak közösségében.
Zsolt 1.6
Isten ugyanis őrzi az igazak útját, de a gonoszok útja pusztulásba visz.
Zsolt 2
Zsolt 2.1
Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?
Zsolt 2.2
A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:
Zsolt 2.3
„Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!”
Zsolt 2.4
Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr.”