Menu

Nagy Ince: Fehér asztalnál – Pohárköszöntők minden alkalomra (toasztok)

“Ha valamire, hát leginkább a szónoklatra és ennek szerényebb válfajára, a felköszöntésre áll, amiről azt állítja a közmondás, hogy: “Gyakorlat teszi az embert mesterré.”

Csakhogy nem mindenkinek van alkalma és pénze, hogy a legkülönbözőbb célokra adott lakomákat végig egye csak azért, hogy a felköszöntések terén némi ismeretekre szert tegyen. De nem is szükséges, mert sokkal gyorsabban, olcsóbban és alaposabban el lehet azt sajátítani könyvekből is. Ezeknek a könyveknek sincsen egyéb céljuk, s lehetőleg minden gyakrabban előforduló alkalomra kiterjeszkednek ugyan, mégsem lehet kívánni egy szűkebb terjedelmű s ennélfogva olcsó pénzen megszerezhető könyvecskétől, hogy például olyan felköszöntőt tartalmazzon, amely szó szerint ráillik az ő ángya keresztapjának harmadik házasságára.

Ez a könyv legfeljebb felköszöntő mintákkal kíván szolgálni a gyakrabban előforduló alkalmakra, főleg pedig egy sor jó gondolatot ad, amelyet bárki tetszése szerint s a megfelelő körülményekhez alkalmazva felhasználhat. Szóval könyvünkben minden művelt ember, aki a felköszöntés terén még újonc, megbízható útmutatást, vezetőt talál.

Ami az előadás módját illeti, a beszédet halkan kell kezdeni, emelkedett hangon folytatni és még hangosabban befejezni. Ezután a beszélő összeüti poharát annak poharával, akit felköszöntött, s akit utána a jelenlevők is felkeresnek hasonló célból.

Minthogy a felköszöntésnek célja az ünnepi hangulat emelése, a beszélőnek mindent kerülnie kell, ami lehangoltságot okozhat s az ünnepi hangulatot elrontja. Ily alkalommal tehát mindenekelőtt hagyjuk békében a holtakat. Kerülni kell mindenféle érzelmi sebek érintését, például elhalt családtagokról való megemlékezést.

Hosszabb beszédre csak akkor vállalkozzék az ember, ha gyakori beszéddel az elfogultságot és a bizonytalanság minden érzését leküzdötte.




De bármily gyakorlott szónok legyen is valaki, őrizkedjék beszéde fonalát túl hosszúra nyújtani, különben elszakad a hallgatóság türelmének fonala. Szóval a jó felköszöntőnek is az a főkelléke, hogy rövid és velős legyen.”

A FEHÉR ASZTALNÁL KÖNYV LETÖLTÉSE