Ez a könyv talán nemcsak ‘egy’ előszóra szorul s utoljára még mindig megmaradna a kétség, hogy azt, aki nem élt át valami hasonlót, ennek a könyvnek élményéhez közelebb lehet-e hozni előszavak által. Mintha az olvadás szelének nyelvén lenne írva: pajkos nyugtalanság, ellentmondás, áprilisi idő van benne, úgyhogy folyton úgy a tél közellétére emlékeztet, mint a télen való győzelemre is, amely eljő, eljövendő, talán már el is jött… Egyre árad belőle a hála, mintha éppen a legváratlanabb történt volna meg, a gyógyuló hálája árad, – mert a gyógyulás volt ez a legváratlanabb.
Részlet a könyvből:
„A lét céljáról tanítók. — Akár jó, akár rossz szemmel nézem az embereket, őket mindenkor — mindnyájukat együttvéve s minden egyedüket különvéve — egyetlen feladat körül szorgoskodva találom, hogy t. i. azt tegyék, ami az emberfajta fenntartását szolgálja. Még pedig valóban nem eziránt a fajta iránt érzett szeretetből, hanem egyszerűen, mert nincs bennük régibb, erősebb, kérlelhetetlenebb, lebírhatatlanabb, mint az az ösztön — mert az az ösztön nemünk és nyájunk lényege. Bár felebarátainkat közönséges rövidlátással, öt lépésről, elég szaporán szoktuk szétrostálni, szétkülönböztetni hasznos és ártalmas, jó és rossz emberekre, — a nagyban való leszámolásnál, az egészről való hosszabb gondolkozás közben bizalmatlanokká válunk e rostálás és szétkülönböztetés iránt s végre is abbanhagyjuk. Lehet, hogy — a faj fenntartása tekintetében — talán éppen a legártalmasabb ember a leghasznosabb; mert magában, vagy — hatása által — másokban megóv olyan ösztönöket, amelyek nélkül az emberiség már régen elernyedt vagy elrohadt volna. A gyűlölet, a káröröm, a rabló- és uralomvágy, s ami egyebet még gonosznak neveznek: hozzátartozik a fajfen tartás bámulatos gazdaságosságához, persze ez költséges, pazarló és egészben véve fölötte botor gazdaság, azonban bebizonyosodott, hogy ez tartotta fenn eleddig fajunkat. Nem is tudom már, vájjon, te, kedves embertársam és felebarátom, tudsz-e egyáltalában a faj rovására, tehát „értelmetlenül” és „gonoszul” élni; meglehet, hogy ami a fajnak árthatott, sok évezred óta kihalt s ama dolgok közé tartozik, amelyek még az istenségnél sem lehetségesek többé. Kövesd legjobb és legrosszabb mohó vágyaidat s mindenek előtt: menj tönkre! — s valószínű, hogy mindkét részt valamiképp mégis előmozdítója s jótévője vagy az emberiségnek, miért is megérdemled magasztalóidat — s éppúgy gúnyolóidat! Ám sohasem találsz majd olyanra, aki téged, az egyest javarészedben is egészen ki tudna gúnyolni, aki az igazsággal összeférőleg, kellőképpen lelked elé tudná állítani határtalan légy- és békanyomorúságodat! Hogy úgy nevessenek magukon, ahogy nevetni kellene, hogy az ember az egész igazság kellő közepé ből nevessen: erre bizony eleddig még a legjobbaknak sem volt elég igazságszeretetük, s a legtehetségesebbeknek sem volt elég geniejük! De talán a nevetésnek is megvan még a jövője! Akkor, ha ez a mondás: „a faj minden; egy, az mindig senki” — beoltódott az egész emberiségbe, s ha mindenkinek mindig nyitva áll majd az út éhez a végső felszabaduláshoz és felelőtlenséghez. Akkor — úgy lehet — a nevetés szövetségre lépett a bölcsességgel; akkor — úgy lehet — nem lesz más, mini „vidám tudó- mány“. — Egyelőre még egészen másként áll a dolog; egyelőre a lót komédiája még nem jutott „önmaga tudatára” — egyelőre még mindig a tragédia, a morál és vallások korát éljük. Mit jelent az erkölcsök és vallások ama alapítóinak, az erkölcsi értékelések körül folytatott harcok ama felidézőinek, a lelkiismeretfurdalások és vallásháborúk ama tanítóinak feltűnései Mit jelentenek ezek a hősök a színen? — mert eddigelé ők voltak a hősök}, —i s minden egyéb, — ami koronkint egyedül volt látható, s egyedül esett egészen közel hozzánk, — csupán e hősök előkészítésére szolgált, akár mint gépezet vagy kulissza, akár a bizalmas és komornyik szerepében. (Így pl. a költők mindig valamely morál komornyikjai voltak.) — Önként értetődik, hogy ezek a tragédiák is a faj érdekében dolgoznak, ha azt is hiszik, hogy az istenség érdekében és küldötteiként dolgoznak, ők is elmozdítják a fajta életét, amennyiben előmozdítják az életbe vetett hitet. „Érdemes élni” — így szól mindegyikük — „vigyázzatok, van valami ezzel az élettel, van valami ez élet mögött, alatti”.
A VIDÁM TUDOMÁNY KÖNYV LETÖLTÉSE