A világ már nem olyan, mint régen. Nincs béke, nincs nyugalom, mert megjelentek mindenfelé rémséges rémek, és rettegésben tartják a Kiserdő-lakóit. Köztük is kiváltképp egyet, a Félőlényt. Ő félelmében odújába, mesekönyvei közé zárkózik, azt gondolván, így talán megúszhatja a réminváziót. De persze nem úszhatja meg. Annál is kevésbé, mert e rémek éppen benne látják legfőbb ellenségüket. No nem a félelme, hanem a könyvei miatt, amelyekben mindig minden rémet legyőznek. És amíg ezek a mesék léteznek, s csak egyetlen lény is van, aki hisz igazukban, addig a rémek nem érezhetik magukat biztonságban. Nos tehát, a rémek ravasz trükkel kicsalják odújából a mesetulajdonost, hogy egy még ravaszabb trükkel végleg megszabaduljanak tőle és könyveitől.
Mert szörnnyé válni éppenséggel könnyű. Nagyon könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.
Tartalom:
Első fejezet
amelyben NEM lép színre történetünk főszereplője, viszont megismerkedünk a Kiserdő lakóival. Egy fa kidől, és súlyos kérdések merülnek föl
Második fejezet
amelyben az odú lakója, történetünk fő-, sőt címszereplője még mindig nem lép színre – habár már rég itt volna az ideje -, viszont egyet s mást mégis megtudunk róla
Harmadik fejezet
amelyben a főhős, sajnos, még mindig sehol. Ellenben: 1. mindenki teázik, 2. földerítőrém érkezik, 3. Rakonc már-már távozik. Egyelőre azonban a tisztáson vagyunk, ahol Rakonc még mindig a Félőlényre gondol
Negyedik fejezet
amelyben már-már lemondtunk arról, hogy a főhős valaha is színre lép. Kiviláglik, hogy lehetünk bármily elszántak, mégsem jutunk messzire, ha későn vágunk neki. Ezenkívül föltűnik egy rég nem látott barát. Hírt hoz és szózatot intéz
Ötödik fejezet
amelyben – végre-valahára! – megjelenik az eleddig csak lappangó főhős: a FÉLŐLÉNY. Akit nyomban meg is győznek róla, hogy a Kiserdőben többé nincsen számára hely
Hatodik fejezet
amelyben belépünk a rémvilág kapuján, és megismerkedünk egy jóravaló irodistával, egyszersmind szemrevaló szakszörnnyel. Hátborzongató dolgok történnek! És ez még csak a kezdet!
Hetedik fejezet
avagy egy kis rémrendszertan
Nyolcadik fejezet
amelyből megtudjuk, hogy a Félőlény mit sem sejt a valóságról, a mi szemünkről viszont lehull a hályog
Kilencedik fejezet
amelyben a Félőlény találkozik a csúccsal és az abszolúttal, aki egyben a netovább is
Tizedik fejezet
avagy egy kis honvágy
Tizenegyedik fejezet
amelyből kiviláglik: habár egy látható rém is kemény dió – a láthatatlan keményebb
Tizenkettedik fejezet
mely az első szótól az utolsóig lidérces
Tizenharmadik fejezet
amelyben hősünk szembesül azzal, hogy hős. Lassanként eloszlik minden kétely, és a Félőlény átlát a szitán
Tizennegyedik fejezet
amelyben égig csap a szörnyöröm, továbbá egy megrázó találkozásnak, egyszersmind szikrázó összecsapásnak lehetünk tanúi
Tizenötödik fejezet
amelyben csak úgy hemzsegnek a tanulságok Ezenkívül lezárul egy korszak, remény csillan, és csoda történik.