Bambi az erdő legmélyén, cserjék, bokrok, magas juhar- és bükkfák védte zugban született.
Egy őz története ez a könyv, az első botladozó lépéseitől fogva egészen addig, amíg ő maga nem válik a nagy tekintélyű öreg herceggé. De mindaddig tanul: megtanulja ösztönei szavát, megtanulja rettegni az embert. Megismeri a szerelmet, a hímek párviadalát, a halált, anyja eltűnését, az erdő-mező megannyi más állatát, az előkelő szarvast, az ugri-bugri mókust, az ijesztő baglyot, a tücsköt és a pillangót.
Megtanulja, hogy az ember sem mindenható, nem fölötte áll az állatoknak, hanem csak mellette. Az embert is le lehet győzni.
„Bambi kérdezett. Szerette anyját kérdezgetni. Ez volt a legszebb: folytonosan kérdezgetni és aztán hallani az anya válaszát. Bambi nem is csodálkozott, hogy egyre-másra újabb és újabb kérdés ötlik az eszébe. Természetesnek érezte ezt és elragadóan szépnek. Szerette a kíváncsi várakozás pillanatait, míg a felelet megjött. Bármi is volt a felelet, Bambit teljesen kielégítette. Néha persze nem értette, de így is szép volt, mert ilyenkor a maga módján kiszínezhette, amit nem értett. Néha érezte, hogy anyja nem adott egész feleletet, szándékosan nem mondott meg mindent, amit tudott. És ez volt aztán a legszebb. Mert ilyenkor különös kíváncsiság maradt vissza benne, titokzatos és boldog sejtés cikázott át rajta, nagy várakozás, amelytől bánat és vidámság töltötte el, úgyhogy hallgatnia kellett.”
LETÖLTÉS