Az arasznyira zsugorodott Nils Holgerssonnak csodálatos és izgalmas utazásban van része: északra repül egy vadlúd-csapattal és Mártonnal, a házi gúnárral. Hihetetlen történeteket hall, vadnál vadabb kalandokat él át, és új barátokra tesz szert.
„Volt egyszer egy kisfiú, Holgersen Nielsnek hívták. Fenn lakott messze északon. Svédországban, Vemmenhög faluban. Tán tizennégy esztendős lehetett s nem mondhatnám, hogy valami derék fiú volt. Dolgozni, tanulni nem szeretett, legszívesebben egész nap aludt vagy evett. S mindenféle ostoba tréfát csinált.
Egyszer aztán meg is itta a levét! A szülei templomba mentek s Nielst otthon hagyták, hogy olvassa a nagy bibliát. Nagy nehezen el is szánta magát a kemény munkára, de félszeme mindég másutt járt. Egyszer csak észreveszi, hogy az édesanyja tölgyfaládájának szélén valami furcsa kis emberke telepedett le, s vidáman lógatja lábát a nyitott ládába.
– No, ez csodálatos! Hogy kerül ide ez a kis törpe? És miért van nyitva a láda, mikor pedig édesanya mindég bezárja? – gondolta. De a másik percben, szokása szerint, már a törpe megtréfálásán járt az esze. Hamar felkapta az ablakpárkányon heverő légycsapót, a törpe mögé osont, egy suhintás s a kis emberke begurult a ládába. No, most mit csináljon vele? A törpe kétségbeesetten könyörgött, hogy bocsássa szabadon s Niels rá is állt, mert mindenfélét ígért cserébe. De amint kifelé mászott, a fiú nem tudta legyőzni pajkosságát és újra vissza akarta taszítani. Hanem ebben a percben valami láthatatlan erő úgy arcul ütötte, hogy megtántorodott s egyik sarokból a másikba repült. Végre összeesett. Mikor újra magához tért, úgy találta, hogy az egész ház meg van boszorkányozva. Akármihez nyúlt, semmit sem ért el, a székre nem tudott felmászni, az asztal lapja elérhetetlen magasságban volt, s mikor a tükörbe pillantott, ijedten látta, hogy a törpe éppen olyan parányivá varázsolta el őt, mint amilyen maga volt.
Most mit tegyen? Legokosabb, ha megkeresi az eltűnt törpét, hogy kiengesztelje. Kiszaladt hát az udvarra, és összejárta minden zugát; de hiába. Az udvar minden lakója, csirke, kacsa, liba köréje gyűlt és nevetve csúfolódott a póruljárt fiún, aki mindég rosszul bánt velük. S csodálatos, a gyerek pompásan megértette minden szavukat!”
LETÖLTÉS