A gyerekek nem kaphatnak hajtásit, nem vezethetnek gépkocsit. De a növekvő forgalomban el kell tudniuk igazodni.
A könyv teszteket tartalmaz kicsiknek, akik játszva megtanulják a közlekedési szabályokat és a tanulás végén vizsgát tesznek. A vizsga jutalma a GYALOGOS IGAZOLVÁNY!
A könyvet Mayer Hella rajzai díszítik.
Részlet a könyvből:
„A felnőttnek, aki gépkocsit vezet, van jogosítványa és ismeri a közlekedési szabályokat. Ha egyiket-másikat áthágja, akkor a rendőr megbünteti, még a jogosítványát is elveheti. Ismerek egy fiúcskát, aki átszaladt az utcán és elütött egy taxit. Bizony, eltörött az egyik lába. Nem volt hajtásija, nem vehették el a jogosítványát, de hat hétre gipsz került a lábára. Hat hét hosszú idő. A fiú unalmában rajzolt a gipszre egy közepesen fejlett zebrát, hogy máskor eszébe jusson: ” Az úton átmenni csakis a zebrán szabad!”
„Egy házilégy-gyermek óvatosan beleszimatolt a bársonyos levegőbe és a hűtőszekrény felé indult, zümmögésért. Útközben körbetáncolta a bográcsformájú porszívót, bekukkantott a gólyalábú tévéasztalka alá, turkált a szurokfekete hanglemezek között. A hűtőszekrényben éppen tökéletes csönd volt és zúzmara. Elcsoszogott az ágyig, kereste a pufók párna alatt, a nyikorogva sétáló szekrényfiókban, divatjamúlt ruhák zsebében. A lomtárban, ahol alszik a púderfinom por, az üres sörösüvegek alját kémlelte, régi porcelántálak cirkalmas rajzolatait fürkészte, aztán hirtelen jött ötlettel a fürdőszoba titokzatos orvosságos szekrényét is átkutatta. Alaposan szemügyre vette a hajas baba fürtjeit, a méregzöld kávécserje levelein is végiggyalogolt érte. De a villanykapcsoló műanyag pajzsa mögött nem kotorászhatott, és a videó tompa indítógombján túl sem merészkdett. És nem bújhatott érte a gázlángba, a fűtőtest olykor szortyogó-nyöszörgő belsejébe. Végigkutatta a lötyögő parkettakocka vidékét és a gurgulázó mosógép fényes belvilágát. Hát ott sem volt az ő igazi zümmögő hangja.
– Mit keresel? – kérdezte jóságosan tőle az öreg házilégy.
– Femmi köföd hoffá!
– Ha tudom, hogy ilyen ideges vagy, nem kérdeztelek volna! – zümmögte gyönyörű zümmögéssel az idős házilégy.
Szégyellte magát a házilégy-gyermek, és ekkor valahogyan, maga sem tudja hogyan, eszébe jutott az ábécéskönyve. Elővette, belelapozott, mindkét betűt megtalálta. Ott volt az s és a z is.
– Teffék! Fóval itt fagytok!
Sokáig nézegette, ízlelgette, próbálgatta kiejtésüket. Amikor már elfogadhatóan zümmögött, tudását kipróbálta a következő versikén:
PIROS! ÁLTAL MENNI TILOS!
ZÖLD! MIÉNK A ZEBRA FÖLD!
– Tessék, tessék! Most már kérrrdezzzhetsz! – szólt büszkén egy arra vetődő légyhez.
De az nem kérdezett. Egykedvűen továbbrepült. Nem is jólelkű házilégy volt, hanem csak egy olyan-amilyen csavargó, modortalan piaci légy.