A kötetben 32 állattörténet található.
Részlet a könyvből:
„Az ármánykodó banya
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyváros. Abban lakott egy öreg banya, aki mindenkivel – akivel csak lehetett – rosszat tett. Mindenkit feljelentett, mindenkit meglesett, és egész álló nap csak pletykálkodott a piactéren.
Egyik nap új bíró érkezett a városba, hogy megbüntesse a gonosztevőket. A banya azonnal elment hozzá, hogy ok nélkül feljelentse szomszédait.
A bíró azonban nagyon jó emberismerő volt. Jól tudta már, honnan fúj a szél az ilyen ármánykodó vén banyáknál, ezért nem is nagyon foglalkozott a fülébe suttogott rosszindulatú szavakkal.
– Majd utánanézek a dolognak – mondta mindig az új bíró, ha a banya éppen feljelentett nála valakit.
Így ment ez nap, mint nap. Mígnem egyszer a bíró megunta a vénasszony acsarkodásait…
A banya éppen a kertjében tevékenykedett, amikor meghallotta, hogy a szomszéd kertből valami pusmogás hallatszik át. Gyorsan a kerítéshez lopakodott, hogy jobban hallhassa, mit beszélnek.
– Hallottad? Azok a szégyentelenek éppen ma este kezdenek hozzá. Hogy nem sül le a bőr a képükről! És éppen a városházán, az új bíróval. Ha ezt a város lakói megtudnák…
Na, több se kellett a banyának! De hiába hallgatózott, nem tudta meg, hogy miről lehetett szó. Annyira furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy amint beesteledett, már pattant is a seprűnyélre, s mint a kilőtt nyíl, úgy hajtott a városháza felé. Az egyik kisutcában megállt, és nehogy valaki észrevegye, halkan lopakodott a városháza bejáratához.
Azonnal észrevette, hogy az egyik ablakon keresztül fény szűrődik ki az utcára. Gyorsan odasettenkedett, de nem látott be, mert a függöny eltakarta a szobát. A banya benyúlt az ablakon, hogy elhúzza a függönyt, de ekkor egy vasbilincs csattant a csuklóján.
(Ugyanis a bíró bérelte fel a banya szomszédját, hogy mit pusmogjanak a kertben, amikor éppen arra jár a banya. Amikor beesteledett, a bíró kivilágította a szobát és elbújt az ablak alatt, mert tudta, hogy a banya úgysem tudja legyőzni a kíváncsiságát.)
– Megvagy, te mocskos banya! – mondta a bíró. – Most már nem lesz több ármánykodás!
A banya visított, mint akit éppen nyúznak, de a bíró nem könyörült meg rajta. A banya forgolódott, rángatózott, s csak ekkor vette észre, hogy a főtér tele van emberekkel. Annyira sietett megtudni a nem létező titkot, hogy nem vette észre, mennyire csőbe húzták.
Másnap a bíró készíttetett egy ketrecet és belerakatta a banyát. A ketrecet kitették a főtérre és egy táblát akasztottak rá: így jár mindenki, aki mások ellen ármánykodik!
Attól a naptól kezdve a városban megszűnt az ármánykodás, acsarkodás, áskálódás, pletykálkodás.”