Menu

Arthur Ransome: Fecskék ​és Fruskák, a felfedezők (Hangoskönyv)

A HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE FEJEZETENKÉNT

Itt vagyunk megint: a Fecskék és a Fruskák! Ismeritek már nagy kalandjainkat, pompás vakációs históriáinkat a Fecskék és Fruskák című előző kötetből.

A történet, amelyről ebben a könyvben olvashattok, a felfedezéseinkről szól. Hogy mit fedeztünk fel, hogyan, miért, mikor, kivel? Az legyen már e könyv titka.

Részlet a könyvből:

“Már jóval előbb meglátta a Fruskát, amint az gyorsan lefelé fut a tavon, a túlsó part mentében. A Felfedezők a Vadmacska-szigeten olyan jóízűen aludtak ma reggel, hogy semmi remény Nancy és Peggy Blackett megelőzésére a Patkó-öbölben. Nancy tegnap kijelentette, hogy a Fruska lesz ott elsőnek, és íme, ott is lesz. De nem ez volt minden. John kapitány azt is látta, hogy jó szelet kaptak. A látcső megmutatta, milyen pazar hullámzás van a tó túlsó felén. A kikötő fölötti szikláról jól szemügyre vehette, mint fut el a Fruska a Kormorán-sziget mellett, hogyan tartja a nyílegyenes irányt, előre, mindig előre, amíg el nem éri a Patkó-öbölbe vezető szűk bejáratot. Azt is látta a messzelátón keresztül, hogyan váltanak Nancy és Peggy vitorlát, és tűnnek el nagy fürgén a szeme elől a kis öbölben. Kémlelés közben pontosan kitervezte, hogyan fog ő odajutni. Északkeleti szél fújt, úgyhogy a Vadmacska-szigettől belefújt egyenesen a Patkó-öbölbe. John kapitány kitervelte, hogy a széllel egyenesen beleszalad az öbölbe, bal oldalra csapott vitorlával. Így befordulhat az öbölbe anélkül, hogy vitorlát kelljen váltania a háborgó vízen. A terv tisztán és világosan állott előtte, és most az volt a kívánsága, bárcsak máris úton lennének, mielőtt még a szél megfordul. Úgy rémlett neki, hogy a szél erősödött és nem akarta, hogy kurtított vitorlával kelljen hajóznia, holott a Fruska teljes vitorlával hajózott. Szeretett volna már vízen lenni, de hát éppen ma van mindenki elfoglalva hiábavaló dolgokkal. Már a reggelinél kezdődött. Titty egyszerre csak a zseblámpákkal kezdett bajlódni, mintha egyáltalán szükség volna zseblámpára ilyen verőfényes nyári napon. Igazán szamárság volt, hogy ráhagyta, s engedte, hogy az övét is berakja a többi cókmók közé.”