Menu

Móricz Zsigmond: Árvácska (Hangoskönyv)

Állami Árvácska nevelőszülőknél, Dudáséknál nevelkedik, akik tanyán laknak. Csöre, így hívják Árvácskát, ezt a nevet adták neki a nevelőszülők. Naphosszat tehenet őriz a pusztán, ellát mindenféle munkát, amit nevelőszülei rábíznak.

Sanyarú sorsa van a kis Csörének, munkájáért cserébe jó szó helyett verés jár. Dudáséknak hat saját gyermekük van, Árvácska együtt nevelkedik velük. De míg a saját gyermekek iskolába járnak, addig Csöre meztelenül jár, dolgoztatják reggeltől estig. Dudásné még az államtól kapott ruhákat is elveszi tőle. Jó lesz az az ő Rózsijának. Csakhogy hamar kiderül, hogy Csöre tanköteles létére nem jár iskolába, ezért megjelenik a nagysága a gyermekotthontól és elveszik Dudáséktól a gyereket. Szegény kis Csöre reménykedik, hogy jobb sora lesz más családnál, de nem így történik. Verőék is ütik-verik a kislányt, szolgaként bánnak vele. Hiszen kinek kell a szegény világban még egy állami is? Még egy éhes száj? Így meg ingyen dolgoztatják, sőt még az állam is fizet valamicskét a “nevelésért” cserébe.

Részlet a hangoskönyvből:

“A ruhátlan állami kis ideig csak nézi a nyüzsgést, készülődést, akkor elkezdi:
– Az az én ingem. Kedves anyám, az az én ingem. Kedves anyám az én ingemet teszi rá a Rózsira.
– Hallgatsz-e? Nézd csak, hogy visszagyütt, ahelyett, hogy menne munkára a kis disznó, né csak. Hol a répalevél? Fogod be a szádat?
Iskolába menő gyerekek viháncolva néznek a kis államira, aki mezítelen áll a tornácok előtt, eltorzult arccal bámult az ingére, amit már nem is igen lát, mert a kis zubbony is rajta van már Rózsin. A zubbonyt, azt nem ismeri, ahhoz még kicsi, de az inget megismerte, ég tudja miről, a pecsétről, de ki tanította meg rá, hogy a pecsét a Gyermekmenhely pecsétje, még nem lehetett elég jól kimosni.”

AZ ÁRVÁCSKA HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE/ONLINE HALLGATÁSA