Menu

James Herriot: A repülő állatorvos (Hangoskönyv)

A REPÜLŐ ÁLLATORVOS HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE

A háborús évek füstös és nyüzsgő Londonja, ahol a Királyi Légierő (RAF) pilótájának képezik ki, igen távol áll James Herriot vidéki állatorvosi munkájától.

A repülős kiképzés és a háborús körülmények ellenére továbbra is a vidéki gazdák, tehenek, kutyák, macskák, disznók a főszereplők a történetekben. Falusi, házi- és haszonállatokat gyógyít az orvos, olyan eszközökkel és olyan környezetben, ami megnehezíti a dolgát. Nem az anyagiak, hanem a hivatástudat hajtja, akár éjjel is.

Részlet a könyvből:

“– Hé, Willie! Figyejj mán, Willie! – Bob Sellars volt az, a szomszéd farmról. A húsz méterre lévő kőkerítésnek támaszkodott.
– Mi van, Bob?
– Gondútam, jobb, ha tudod. Láttam ma reggel, hogy a tehened eldugja a bornyát.
– Eldugja? Mit nem mondasz?
– Nem tréfálok ám, Willie. Eldugta amott az árokba, és amikor a bornyú ki akart gyönni, mindig visszanyomta.
– De… de én ezt nem értem. Sose hallottam még ilyet. Hát maga, doktor úr?
Ráztam a fejemet, de a dolog valahogy beleillett az egész napi munkámat átható fantáziavilágba.
Bob Sellars átmászott a falon.
– Jó van, ha nem hiszel nekem, akkor megmutatom. – Elindult a rét túlsó vége felé, ahol a fal tövében egy kiszáradt árok futott. – Itt van, ni! – mondta diadalmasan.
És valóban ott volt. Az apró vöröstarka borjút félig elrejtette a magas növényzet. Kényelmesen összegömbölyödött fűágyában, és mellső lábaira hajtotta a fejét.
Amikor a kis állat meglátta az anyját, feltápászkodott, és ügyetlenül ki akart mászni az árokból, de mire felkapaszkodott volna, a tehén, elszabadulva a kötőfékről, leszegte a fejét és gyöngéden visszanyomta.
Bob izgatottan hadonászott.
– Ottan vannak, hát nem megmontam, hogy eldugta!
Rogers nem szólt semmit, én pedig széttártam a karomat, de a kikapaszkodással még kétszer próbálkozó borjat az anyja ismét határozottan visszatolta a fejével az árokba.
– Hát, alig hiszek a szememnek – mormolta a farmer, félig önmagának. – Öt borja vót mán neki, és mindet elvettük tűle azon nyomban, ahogy mindenki teszi. Lehet, hogy ezt meg akarta tartani magának. Nem tudom… nem tudom… – Tanácstalanul elhallgatott.”