Menu

Károlyfi Zsófia – Palaics Eszter: A zalai erdők meséi (Hangoskönyv)

A HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE

Böszmerenghy Töhötöm, a kandúr sajnos még nem vadászhat Lasszóval, kedvenc vadászkígyójával.

Viszont kénytelen vadászni Venczével, rég nem látott, ám nyakába szakadt rokonával. Moj, a moly és Cogi egér turistákat toboroz lajhárnézőbe. A felhívást még Remete is komolyan veszi, nem beszélve Töhötöm cimboráinak Tücsökréten folyó találgatásairól…

Részlet a hangoskönyvből:

“Zordi és Mélabéla már otthagyták, mert nem bírták tovább a hencegését. Böszöm újabb áldozatra várt, megsajnáltam és az orrára röppentem. Előbb nagyon haragos lett, de aztán mégis megenyhült és megszólított.
– Száraz szárnyú molylandolást kívánok, Moj! Nem tudom, erre szálltál-e, amikor megérkeztem Vadkígyósról.
– Kellemes tücsök-réti időtöltést kívánok, Böszöm! Láttam, hogy egy nagy kosarat hoztál. Talán vásároltál valamit? – kérdeztem, mintha nem tudnám.
Kíváncsi voltam rá, miként meséli el nekem.
– Ó, életem nagy napja ez, be is jegyzem ezt a naptárba, azt hiszem. Már az is csodás, hogy nemes rokonaimtól megtudtam, a vadászat újabban már elképzelhetetlen vadászkígyó nélkül.
Rám nézett jelentőségteljesen, feltételezve, hogy én erről legalább annyit tudok, mint ő.
– Aki egy kicsit is törődik nemesi származásának jó hírével – folytatta fennhéjázva -, ezt beszerzi magának. Azért kocsikáztam fél országon keresztül, hogy megtaláljam az épp hozzám illő kígyót.
Kilestem, hogy mikor vesz levegőt, így volt alkalmam elkezdeni az álmélkodást.
– Ne mondd! Egy kígyóval tértél haza? Félelmetes. Zordi mondott valamit erről Mélabélának, de azt hiszik, csak ugratod őket.
– Én? Ugratok én valakit is?
– Nem szoktál?
– Színigaz, amit mondok. Majd meglátják, amikor levadászom az összes nagyvadat, míg ők tücsköt és bogarat eszegetnek. Már megbocsáss, nem rád gondoltam, tényleg, Moj! Te tücsök vagy, vagy bogár vagy? Lássuk csak…”

Kategóriák