Menu

Károlyfi Zsófia – Palaics Eszter: A zalai erdők meséi (Hangoskönyv)

A HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE

Böszmerenghy Töhötöm, a kandúr sajnos még nem vadászhat Lasszóval, kedvenc vadászkígyójával.

Viszont kénytelen vadászni Venczével, rég nem látott, ám nyakába szakadt rokonával. Moj, a moly és Cogi egér turistákat toboroz lajhárnézőbe. A felhívást még Remete is komolyan veszi, nem beszélve Töhötöm cimboráinak Tücsökréten folyó találgatásairól…

Részlet a hangoskönyvből:

“Zordi és Mélabéla már otthagyták, mert nem bírták tovább a hencegését. Böszöm újabb áldozatra várt, megsajnáltam és az orrára röppentem. Előbb nagyon haragos lett, de aztán mégis megenyhült és megszólított.
– Száraz szárnyú molylandolást kívánok, Moj! Nem tudom, erre szálltál-e, amikor megérkeztem Vadkígyósról.
– Kellemes tücsök-réti időtöltést kívánok, Böszöm! Láttam, hogy egy nagy kosarat hoztál. Talán vásároltál valamit? – kérdeztem, mintha nem tudnám.
Kíváncsi voltam rá, miként meséli el nekem.
– Ó, életem nagy napja ez, be is jegyzem ezt a naptárba, azt hiszem. Már az is csodás, hogy nemes rokonaimtól megtudtam, a vadászat újabban már elképzelhetetlen vadászkígyó nélkül.
Rám nézett jelentőségteljesen, feltételezve, hogy én erről legalább annyit tudok, mint ő.
– Aki egy kicsit is törődik nemesi származásának jó hírével – folytatta fennhéjázva -, ezt beszerzi magának. Azért kocsikáztam fél országon keresztül, hogy megtaláljam az épp hozzám illő kígyót.
Kilestem, hogy mikor vesz levegőt, így volt alkalmam elkezdeni az álmélkodást.
– Ne mondd! Egy kígyóval tértél haza? Félelmetes. Zordi mondott valamit erről Mélabélának, de azt hiszik, csak ugratod őket.
– Én? Ugratok én valakit is?
– Nem szoktál?
– Színigaz, amit mondok. Majd meglátják, amikor levadászom az összes nagyvadat, míg ők tücsköt és bogarat eszegetnek. Már megbocsáss, nem rád gondoltam, tényleg, Moj! Te tücsök vagy, vagy bogár vagy? Lássuk csak…”