Menu

Lao-ce: Tao Te King – Az út és erény könyve (Hangoskönyv)

Lao-ce Csou fejedelmének könyvtárában volt hivatalnok. Amikor Konfuciusz Csouban járt, érdeklődött Lao-cétól a szertartások felől.

Lao-ce azt mondta neki: “Akikről beszélsz, azok az emberek a csontjaikkal együtt már rég elporladtak, csak szavaik maradtak meg. A nemes ember pedig, ha találkozik az alkalommal, akkor fogaton jár, de ha nem, akkor fején cipelve batyuját gyalog ballag. Azt tanultam én, hogy a jó árut el kell rejteni, mintha nem is volna, a kiteljesedett erényű nemes ember pedig viselkedjék úgy, akár az ostoba. Vesd el magadtól gőgödet és sokféle vágyadat, a szépség utáni áhítozásodat és zabolátlan becsvágyadat, mert ezek egyike sem válik javadra. Ennyit mondhatok neked és nem többet”. Konfuciusz kijővén tőle így szólt tanítványaihoz: “Ismerem a madarak röptét, a halak útját a vízben, az állatok járását. A szaladókra jó a háló, az úszókra a varsa, a szállókra a nyíl. Ám a sárkányról nem tudom, hogy száll fel szelek, felhők hátán az égre. Ma találkoztam Lao-céval, s ő olyan, akár a sárkány”. ? Lao-ce tökéletesítette magát az út és erény ismeretében, de tudományát elrejtette, névtelen igyekezett maradni. Hosszú ideje élt már Csouban, s látta, hogy az ország hanyatlik, elhatározta hát, hogy elmegy. A (nyugati) határra érvén a határkapu őre megörült neki, s így szólt: “Uram, ha már el akarsz vonulni a világból, kérlek, írj nekem egy könyvet”. Lao-ce ekkor megírta könyvét két részben az Útról és Erényről, több mint ötezer szóban, és elment. Senki sem tudja, hol végezte”.

LAO-CE: TAO TE KING HANGOSKÖNYV