Menu

Rachel Ward: Nem enged a mélység (Hangoskönyv)

Mi történik, ha valami szörnyű dolgot követtél el, de nem emlékszel rá?
Mi történik, ha nem tudod, hogyan hozhatnád rendbe az életed?

Amikor Carl kinyitja a szemét egy jéghideg tó partján, bátyjára éppen rácipzárazzák a hullazsákot. Carl kétségbeesetten kutat az emlékezetében: mi történhetett a vízben? Ám akármilyen kitartóan próbálkozik, semmire sem emlékszik. Aztán a mentőben az ismerősnek tűnő, gyönyörű lány rémülten sikoltozni kezd, amint megpillantja. Carl érzi, hogy a lánnyal együtt talán kideríthetik az igazságot, még mielőtt az szökőárként zúdul rájuk.

Részlet a könyvből:

“– Állj! Álljunk le, vége! Megtettük, amit tehettünk. Vége. A halál beállta hajnali négy óra tizenhét.

Kinyitom a szemem. A balt telibe találja egy esőcsepp. Gyorsan becsukom mindkettőt. Majd óvatosabban, pislogva nézek fel. Esik. A szürke égből ömlik rám a víz. Valami van a számban. Sár. Homok.

Oldalra fordítom a fejemet. Köpök.

Egy méterre tőlem egy másik arc látszik. A haja fénylő gilisztákként tapad a homlokába. A szája, ajkai elnyílnak, szegletéből víz szivárog. Sápadt bőr, sármocskos. Szeme csukva, szempillái előremerednek, két csúcsos vonal.

Az én arcom.

Valami zizegve közelít a lába felől, a derekán át a mellkasára, a válláig. A kéz, ami a cipzárt húzza, egy pillanatra megáll, szünet, majd bevégzi, és felhúzza teljesen. A hálózsákot. Egy hálózsákba tették, mert alszik. De nincs nyílás a zsákján, bezárták, teljesen. Hogy kap így levegőt?

Én következem. Tudom. De én nem alszom. Én ébren vagyok.

– Engem ne cipzárazzon be – hallom a fejemben a hangomat, de a szám nem mozdul. – Ne cipzárazzon be – hal el a hangom a torkomban.

Valaki megragadja a lábaimat, valaki más a két kezem. Rajtam a sor. Beraknak a zsákba. Engem is becipzároznak. Küzdenék, de ólomnehezek a tagjaim. Képtelen vagyok mozdítani őket. Képtelen vagyok mozogni, beszélni, normálisan gondolkodni.”

A NEM ENGED A MÉLYSÉG HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE 

Kategóriák