II. Fülenagy király a csontjaiban érezte, hogy utolérte az öregség. Meggyengült a szeme, nem látta már az igazságot, ha vitás kérdésekben kellett ítélnie. Elromlott a füle, nem hallotta, hogy a népe elégedett-e, vagy elégedetlen.
Ha rárivallt egy hűtlen alattvalójára, már csak cincogás jött ki a torkán. Ezért aztán úgy határozott, hogy békességben nyugdíjba vonul, és élete hátralévő éveit annak szenteli, amire mindig is vágyott: kertésznek áll.
A virágok szépek, a virágok illatosak, szeretik a napfényt, azt is, ha eső cirógatja őket. Azonkívül szerények, meghallgatják mindenki búját-baját, éppen úgy, mint ő.
„A madár épp dalra készült fakadni, hogy köszöntse az újonnan megválasztott királyt, ám Szátyárszó közbevágott.
– Ugye tetszik, ugye szép a csillogó koronám? Ugye nincs édesebb, mint az én országalmám? Ugye az én jogarom a legegyenesebb, amit valaha is láttál?
A madár erre felborzolta a tollazatát, úgy, külön-külön láthatóvá vált a földkerekség valaha élt minden madarának tolla. Dühösen förmedt, kukurikult, hápogott, gágogott, csivitelt és csipogott Szátyárszó királyfira.
– Uram, királyom! Hát nem szégyelled magad? Egy szegény, nincstelen anyóka kúszik hozzád irgalomért, nincs egy betevő falatja sem, mert a gonosz ravaszdi vörös démon róka kizsákmányolta. Erre te, ahelyett, hogy bátorítanád, hogy segítenéd, csakis magadról beszélsz? Egy szegény öreg székely a segítségedet kéri, mert már megszakad a nagy munkában az erdőben, támogatásodban bízik, erre te a saját mondandódat hajtogatod megint csak. De hogy még a madárdalt sem hallgatod meg! Az már mindennek a teteje, hogy még a természetben sem vagy képes elhallgatni, és magadba szállva eltöprengeni a te királyi létedben is kicsinységeden és halandóságodon!
– Nem tetszik a szép, csillogó koronám? Nem édes az országalmám? Nem a legegyenesebb a jogarom, amit csak láttál eddig? – kérdezte Szátyárszó királyfi.
– Büntetést érdemelsz. A magad érdekében. Többé senki se hívjon Szátyárszó királyfinak! Az új neved ez lesz: Csendkirály. Bármennyi mondandód is van, képtelen leszel megszólalni, még egy füttyentés, még egy sóhajtás sem hagyhatja el a szádat mindaddig, amíg valaki egy kérdést nem intéz hozzád. Egy olyan kérdést, amire őszintén várja a választ, aki felteszi. És, hogy legyen alkalmad alaposan elgondolkodni azon, mivel érdemelted ki a büntetésed, egy kút lesz az otthonod, annak is a feneke ott a barlangnak a mélyén, az erdő legsötétebb közepén.
Hamar híre ment, hogy II. Fülenagy király egyetlen utódjának nyoma veszett. Utoljára a királyság egy székely lakója látta, de abból, amit elmondott nem sok mindent lehetett kihámozni.”