Tartalom
ELSŐ FEJEZET
A vödör mint modern közlekedési eszköz
MÁSODIK FEJEZET
Török mese az elvarázsolt vödörről. Megismerkednek a Ragyás kormányossal és keresik a „Sárga Garnizont”
HARMADIK FEJEZET
Az államtitkár leveti inkognitóját. A „Sangháji Teknő” veszte. Az utolsó nyelvlecke
NEGYEDIK FEJEZET
Jimmy megismerkedik a Parancsnokkal. Fütyül a statáriumra és váratlanul anyja születik
ÖTÖDIK FEJEZET
Fekete mentőangyal jelentkezik. Jimmy úgy érzi, hogy nagykövetre is szükség van. Azután hazamegy
Részlet a könyvből:
„A Sárga Garnizon!
Olyasféle legenda a légióban, mint a braziliai őserdőben ma is létező brontosaurusok meséje, vagy a híres „terra incognita”, amely Ausztrália felfedezéséig annyi hajós fantáziáját izgatta. Ha megőrül egy légionista és beleveti magát, mint ámokfutó a sivatagba, azt mondják: „elment a Sárga Garnizonba”. A sivatag homokja sárga. Az elenyészett katona csontja fehér. Öreg bakák tudni vélik, hogy valahol a sivatag legmélyén igenis létezik a Sárga Garnizon! Csodálatos város a sivatagban, szökött légionisták alapították, királyuk egy őrült amerikai milliomos, aki állandóan fejleszti ezt a titkos várost. Van ott minden: pálinka, rádió, gyönyörű, fiatal nők, villanyvilágítás és bagó dosztig, csak nehéz eljutni oda. A legtöbb légionista nevet rajta, tudja, hogy mese. Ugyan miféle élet fakadhatna a sivatagból?
Különösen az olyan helyen esik róla sok szó, mint például El Matala helyőrsége. Itt már csak legendák tartják az emberben a lelket, vagy még azok sem. Úgynevezett „előretolt helyőrség” a Szaharában, többezer kilométernyire a civilizált északi résztől. Néhány szerencsétlen sorsú, elkárhozott katona él ebben a szörnyű kazamatában.
Fehér vályogfalból épült köralakú erődben laknak. Az erőd körül néhány pálma és mindenfelé, ameddig a szem ellát, egyforma homokhullámok. Ez a Szahara. Az iszonyatos forróság, a végtelen sivatag, az örök, egyhangú némaság, a szemet, gégét, orrlyukakat felsebző, szállongó por minden percet elviselhetetlenné tesz.
A helyőrség már negyedik hónapja állja a sarat. Illetve a port.
A katonák úgy ődöngenek az erődben, mint tikkadt jegesmedvék valamelyik európai állatkert ketrecében.
A hálóteremben néhány meztelen ember fekszik félájultan az ágyon. Egy öreg légionista kapcarongyot szab elhordott fehérneműjéből, közben asztmatikusan liheg és vörös, gyulladt szemeit időnként az ágya mellett álló tégelyből bekeni valamivel. Az őrség a könnyű zubbonyban is félholtan várja, hogy leváltsák. Minden tapad hozzájuk, izzadtságtól átázott ruhájuk gőzölög a gyorsan párolgó nedvességtől.
Váltás után ők is bemennek a kantinba. De akárhányan ülnek bent, nyomasztó csend van. Délután négy óra…”
A REJTŐ JENŐ A SÁRGA GARNIZON KÖNYV LETÖLTÉSE