Melyik gyerek ne szeretne egyszer szülői felügyelet nélkül táborozásra indulni?
A történet hat fiatalemberről – Bádogos, Tuka, Cseppcsányi, Szinyák, Kece, Palánk Géza – szól, akik a felnőttkor küszöbén önállóan, minden szülői felügyelet nélkül nyaralni indulnak a vízpartra. Ők legalábbis úgy gondolják, hogy szülői felügyelet nélkül. Tudtuk nélkül a szülők is elmennek titokban a szigetre, ahová a fiúk készülnek és megbeszélik a ott lakókkal, hogy ha valami történne a fiúkkal, értesítsék őket.
Egy hetes táborozási idejük eltöltésére kitalálják, hogy számháborút játszanak. A csatározás célja, az ellenfél zászlajának megkaparintása. Természetesen ez csak a legvége a kalandoknak, hiszen addig sokkal mókásabb feladat is vár rájuk: meg kell teremteni a háborúzás eszközeit, élelmet, járművet, és további haderőt. Két részre szakadnak a gyerekek: a Sziget lakókra és másik táborozókra. A toborzásnak „áldozatául esik” a kompos, a kompos fia, a kompos csónakja, az öreg pipázgatós bácsi és a falubéli gyerekek. A falubéli gyerekek közül ketten ikrek, a nevük Péter és Pál…
Részlet a könyvből:
„Tuka, akitől az egész ötlet származott, s akit különben is amolyan vezérfélének tekintettek (hallgattak rá, még a nagy civódások, veszekedések közben is), most még egyszer komolyan végignézett rajtuk az utcán, és azt mondta:
– Tehát három főnek egy sátor! Egyet hozok én, egyet meg hoz Palánk Géza. Megvan a sátor, Géza?
Palánk Géza finoman biccentett.
– Megígértem, nem? Természetesen megvan. Cseh túrasátor! – tette hozzá hencegve.
Tuka elsiklott a túrasátor fölött, fontos az, hogy megvan.
– Helyes. Szinyák hoz egy petrófőzőt! Megvan a főző?
Szinyák lelkesen bólogatott.
– Meglesz! De petróleumot közösen veszünk!
– Igen, majd a közös kasszából fedezzük. Te csak vedd meg, majd kifizetjük! Bádogos hoz egy bográcsot. Rendben van a bogrács, Bádogos?
– A bogrács holnap előáll! – jelentette ki Bádogos szokatlan fordulattal, mert mindig összekeverte a frissen felszedett mondásokat.
Tuka, aki pedig általában ki szokta igazítani, mert idegesítette Bádogos renyhesége, most csak legyintett.
– De fényesre súrolva, Bádogos!
Bádogos vaktában válaszolt:
– Ragyogni fog, mint a vöcsök!
Ez már azért Tukának is sok volt, de az ügy érdekében meg az idő rövidsége miatt legyűrte ingerültségét.
– Helyes. Kece hoz egy zseblámpát, Cseppcsányi pedig egy fűrészt. Rendben?
– Rendben – mondta Kece.
– Rendben – mondta Cseppcsányi. – Elhozom a rókafarkút!
– Ezenkívül mindenki hoz két takarót, kanalat, villát, pléhtányért, törülközőt, szappant, fogkefét. Vagyis mindent, ami nélkülözhetetlen a civilizált élethez!
Bádogos morgott:
– Táborozni megyünk, nem? Minek az a nagy fene civilizáció? Fogat itthon is moshatok!
De most ez a kijelentés, amely Bádogos szellemi színvonalát figyelembe véve, szellemesnek is mondható volt, semmi sikert nem aratott. Sőt, Cseppcsányi hátba vágta Bádogost, és vigyorogva letorkolta:
– Mert különben kihullnak a fogaid! És ehetsz pempőt meg tejbegrízt!
– Utálom a tejbegrízt! – morogta Bádogos.
– Na látod, azért kell a fogkefe! – zárta le a vitát Cseppcsányi.”