Menu

Geréb László: Ákos vitéz útja

A KÖNYV LETÖLTÉSE PDF ÉS EPUB FORMÁTUMBAN

Az erdő szélén megzörren egy bokor. Barna bőrű kar nyúlik ki a sűrűből és széttolja a lombokat. Aztán egy ember feje búvik elő. Apró szeme ravaszul pislog, amint körültekint; csontos arca mosolyra húzódik.

Kilép az ágak közül, kantárszáron vezeti maga után lovát. Tenyerét szeme fölé ernyőzve, még egyszer körülnéz.
Előtte tágas mezőség, szélén a Lajta-folyó, túlnan ismét csalitokkal szaggatott rétek.
A lovas megelégedett a szemlével. Halkan füttyent. Ismét zörren a bozót és másik harcos vezeti elő lovát. Külsőre olyan, mint a társa. Ritkás szakálla rövid, annál hosszabb hegyesre pödört, vékony bajusza.
Sorra követik a többiek. Fejükön tollas bőrsisak; mellükön, hátukon cserzetlen bőrpáncél; lábukon esetlen csizma, mely fölé széles, ráncos gyolcsbugyogó omlik. Oldalukon kard, vállukon keresztbe vetett íj és nyíllal telt puzdra, kezükben kurta lándzsa, ennek végén patyolat zászlócska leng.
– Semmi?
– Semmi!
Mindnyájan lóra ülnek. Egy részük az erdő szélén húzódik meg, a többiek a folyóhoz ügetnek. A vitézek a nyereg kápája mellé szúrják lándzsájukat, lekapják vállukról az íjat és nyilat tesznek idegére. Lövésre készen szemlélődnek.
A lovak bemártják orrukat a vízbe, kavarják, prüszkölnek.
A derengés tünedezőben van. A fűszálakon csillognak a harmatcseppek, a nyári erdő fái közt feltrilláznak az énekes madarak.
– Rajta!…
A lovak belegázolnak a folyóba. Csobogva ügetnek, majd meglassúdik járásuk, amint mélyebbre érnek. Óvatosan lépkednek. A nyári hévség elsekélyesítette a Lajtát, de középen néhány lépésnyit mégis úszniok kell. Aztán mind gyorsabb iramban igyekeznek kifelé, a túlsó partra.
A szárazon a paripák lerázzák magukról a vizet, majd sarkantyúnyomásra felszökkennek és vágtatva iramodnak a messzinek…
Hajnal. Szép, piros hajnal. Közeledik a nap, hogy világosságával beragyogja a zöldülő földeket.
Mindezt a szépséget azonban már nem látja az a két bajor, aki a fűben hever. Pedig arccal az ég felé fordulnak. Egész testüket vaspáncél fedi. Csak a nyakuknál van kis, szabad rés. Onnan azonban most nyílvesszők tolla mered kifelé. Nem látják megelevenedni túlnan az erdő lombjait és nem látják, hogyan kanyarog át a szürke vizű Lajta gázlóján ezernyi ezer harcos.