A helyszín Erdély, a Zsil folyó és a Kárpátok övezte kis falu, Veresd a 19. század végén.
Titokzatos jelenségek ejtik rémületbe a kis falu babonás lakóit. Egy májusi napon a Gortz bárók falu közelében álló, két évtizede elhagyott várának kéményéből füst gomolyog, és a falu ivójában földöntúli hang csendül fel, hogy a kíváncsiskodókat elriassza. Ennek ellenére a bátor Deck Miklós erdész nekivág a felfedező útnak, de a vállalkozás balul üt ki: a vakmerő erdészt félholtan hozzák le a faluba. „Titokzatos erők” megütötték.
A faluba vetődött Teleky Ferenc grófot is vonzza a kastély: fájó emléket ébreszt benne, mert az utolsó Gortz báró okozta szerelmének, Stellának halálát. Hátborzongató kalandok sorát éli meg és majdnem életével fizet egy csalóka látványért.
Vajon mi történik a Gortz bárók ősi kastélyában?
Részlet a könyvből:
„A házaló talán éppen magyarázatot akart volna kérni e szavakra, melyek érthetetlennek tűntek a nem veresdiek számára – ekkor azonban Frik, rémülettel vegyes meglepetéssel, így kiáltott fel:
– De micsoda pára száll fel az őrtoronyból?… Valóban köd van?… Azt lehetne hinni, hogy füst… De hát ez lehetetlen!… A várkastély kéményei már sok-sok év óta nem füstölnek!
– Ha füstöt lát odaát, pásztor, akkor az füst.
– Nem… házaló barátom, nem! A maga masinájának az üvege homályos.
– Törölje meg!
– És ha megtörlöm…
Frik megfordította a távcsövet, subája ujjával megdörzsölte az üveget, és újra a szeméhez tette.
Valóban füst kígyózott az őrtorony csúcsán. Egyenesen szállt fel a szélcsendes levegőben, a magasban egybekeveredett párával.
A pásztor mozdulatlanul állt, s egyetlen szót sem szólt többé. Egész figyelme a várra összpontosult, amelyet az emelkedő árnyék lassan elborított az Orgall-fennsík szintjéig.
Frik hirtelen leeresztette a messzelátót, és a subája alatt lógó tarisznyához nyúlt.
– Mit kóstál a masinája? – kérdezte.
– Másfél forint – válaszolt a házaló.
Még egy forintért is odaadta volna a távcsövet, ha Frik a legcsekélyebb alkudozási szándékot tanúsítja. De a pásztor meg sem moccant. Szemlátomást az éppoly hirtelen, mint megmagyarázhatatlan döbbenet hatása alatt kezét tarisznyája legmélyére dugta, és előszedte a pénzt.”