Old Shatterhand lerongyolódva, gyalog érkezik meg Guayamas kikötővárosba, ahol megtudja, hogy bizonyos Harry Melton, cégéres gazember német bevándorlókat csábított Mexikóba, hogy a hegyek közt rejlő higanybánya poklában kiuzsorázza erejüket, és aztán könyörtelenül elpusztítsa őket. Old Shatterhandnek nincs más választása: meg kell mentenie védtelen honfitársait. A szerencsétlenek nyomába ered.
Útközben kiszabadítja Erős Bölény mimbrényó főnök gyerekeit is a biztos halálból, aztán a két talpraesett kölyköt maga mellé veszi, és beavatja őket a vadnyugati hadművészet magasabb rendű mesterfogásaiba.
Sikerül-e becserkésznie Winnetou apacs főnök segítségével a roppant szirthegyet? Kibékíti-e a már régóta hadilábon álló mimbrényó és juma törzseket? Győz-e az emberi jóakarat, tisztesség, erény, bátorság és szellemesség a rosszindulat, elvakult erőszak, pöffeszkedés és ostobaság ellen?
Részlet a könyvből:
„Eredetileg Arizonába készültem. Ám Mexikóban váratlanul kitört a Jargas tábornok vezette lázadás, s a San Franciscóban megjelenő egyik újság szerkesztője megkérdezte tőlem, nem utaznék-e a forrongás színhelyére, és nem tudósítanám-e onnan a lapját. Örömmel ragadtam meg az alkalmat. Jargas vállalkozása azonban nem sikerült. A felkelést leverték, őt magát pedig agyonlőtték. Elküldtem hát utolsó tudósításomat, majd fölkerekedtem, hogy a Sierra Madrén át Guaymasba menjek. Azt reméltem, hogy onnan hajóval a Kaliforniai-öböl valamelyik északibb pontjára juthatok. Feladatom elvégzése után ugyanis a Rio Gilához készültem, hogy ott találkozzam majd Winnetouval, az apacsok főnökével.
Sajnos, még az elhagyatott Sierra kellős közepén szerencsétlenség ért. Lovam fölbukott, és egyik mellső lába eltört. Agyon kellett lőnöm szegény párát, és gyalog folytattam utamat. Napokig nem akadtam össze senki olyannal, akitől lovat vagy öszvért vásárolhattam volna. Attól persze óvakodtam, hogy a „derék” indiánokkal találkozzam, mert arra csak ráfizethettem volna. Ezért aztán boldogan lélegeztem föl, amikor hosszú és megerőltető vándorlás után végre leereszkedhettem a Trachyt-völgybe, ahol Guaymas kikötővároska fekszik.
Bár áhított célomhoz értem, a városka látványa mégsem ragadtatott el. Ez az ablaktalan vályogházakból épült és akkoriban alig kétezer lakosú helység a nap tikkasztó hevétől kiszáradt hullaként hevert a magas, kopár sziklák közt.”
A SZIKLAFÉSZEK I. – ÖRDÖGI GAZTETT KÖNYV LETÖLTÉSE