Csutak egy különös kiskamasz, akivel mindig történik valami. Csutak nem egészen olyan, mint ahogy a felnőttek a gyerekeket elképzelik, de Csutak mindig a jó oldalra áll.
A történet ezúttal a barátságról és a gyávaságról szól. Természetesen ebben a történetben is bravúros, fordulatokkal teli események váltják egymást.
Részlet a könyvből:
„Állatkert Felügyelőség.
Nem is ír levelet, csak mindjárt elindul. De aztán mégiscsak megírta ezt a levedet Gyáva Dezsőnek, az Állatkert Felügyelőséghez címezve.
„Dezső!
(Odaírhatnám, hogy Gyáva, de most nem írom oda.)
Lefogadom, hogy azt hitted, hogy már megúsztad ezt az egészet, de nem úsztad meg. Tudom, hogy erre a levelemre se válaszolsz, de ez nem izgalmas. Én utánad megyek. Lehet, hogy nem éppen az Állatkertben vagy, csak valami bódéban a liget körül, talán éppen a céllövöldés bódéjában vagy, és téged kell eltalálni. Majd én is kézbe veszem a puskát, és akkor puff! Na, ezt csak úgy mondom. Mert lehet, hogy a barlangvasúton akadunk össze. Vagy a Borzalmak Kastélyában. Ha pedig mégis az Állatkertben, akkor ott csücsülsz egy üres ketrecben, ami neked van fenntartva, ahol bérelt helyed van. Kérlek, ne vágj olyan sértődött képet. Egy szóval se mondom, hogy mutogatnak téged, csak éppen ott laksz, és az is lehet, hogy csak éjjel jársz oda aludni. A te ketrecedbe perecet is lehet dobálni. Nincs kiírva egy táblára, hogy az etetés tiltva van. Na de ezt csak úgy mondom, és nem is fontos. Az a fontos, hogy nem szállok le rólad, és készülj a találkozásra, Gyáva Dezső.
A viszontlátásig
Csutak.”