Menu

Padisák Mihály: Éljen a száműzetés! (Kanóc 1.)

eljen-a-szamuzetes-kanoc-1-padisak-mihalyMiféle száműzetés lehet az, amit megéljeneznek?! Olyan, amilyet egy aggódó édesanya talál ki nyughatatlan fiacskája számára. Egy adriai szigeti nyaralás nővére felügyelete alatt. Ki ne vágyna ilyen „száműzetésre”, főleg ha egy kedves, bátor társa is akad az embernek? Kanóc Mirellában talál ilyen társra. A két gyerek együtt kószál a szigeten, együtt indul szigonyos cápavadászatra is, ami nem veszélytelen mulatság…

Részlet a könyvből:

„A hajnal besettenkedett a zsalugáteres ablakon, s egy szemtelen fénycsík éppen ott állt meg Kanóc orrán. Az orr nyugodt szuszogással nyugtázta az édes hajnali álmot. Egy korán kelő légy azonban napozódombnak nézhette, élvezettel rátelepedett, s elkezdte a lábát köszörülni. Erre a domb hirtelen megrándult alatta, egy kéz emelkedett, önkéntelenül odakapott, s megvakarta a légy iménti helyét. Mocorgás, morgás, aztán két félig nyitott szempilla hunyorgott bele a fénybe. Kanóc felébredt. Pár pillanatig kábán feküdt, amíg rájött, mi újság, aztán hirtelen felült, körülnézett.

Nővére nem volt az ágyában. Ott ült szegény, bikiniben egy széken az ablak előtt, s imbolyogva bóbiskolt. Alighanem az egész éjjelt ott tölthette álmatlanul, csak nemrég nyomhatta el a fáradtság.

A fiú határozottan megsajnálta. Legszívesebben betakarta volna, párnát támasztott volna a hátához, hogy biztonságosan nekidőlhessen, de ettől mentsen meg most minden teremtett lelket a magyarok Istene. Ági fájdalom ébresztette haragjában minden bizonnyal fúriaként viselkedne. Jobb is lesz eltűnni a közeléből.

Kanóc a tőle telhető legnagyobb csendben sortot, garbót, tornacipőt húzott. Igaz, hogy a zokniját nem találta, de kicsire igazán nem adunk. Nyomás egy kis hajnali terepszemlére!

A tenger sima volt, moccanatlan és fenékig átlátszó. Kicsiny halak gyülekeztek a terméskő gát mellé a napsütésbe, s egész falkában rezegtették farkuszonyukat, mintha csak a pirkadatnak integetnének.

A nyílt víz felől lassú csapásokkal húzott be a móló mellé egy lomha halászbárka, lánca csikorogva vágta szét a csendet, amikor kikötötték.

A halásztelep lassan ébredezni kezdett. Zsalugáterek nyíltak, s egy-egy asszony, gyerek indult el bevásárlószatyorral az öböl túloldalán levő pálmafa felé. Kanóc lassan, nézgelődve őgyelgett utánuk.”

AZ ÉLJEN A SZÁMŰZETÉS (KANÓC 1.) KÖNYV LETÖLTÉSE

PDF FORMÁTUMBAN       LIT FORMÁTUMBAN

Kategóriák