A történet a középkor utolsó évtizedeiben játszódik, amikor Anglia életét a „rózsák harca” néven emlegetett kegyetlen belháború nyomorította meg.
Miért „rózsák harca” a viszály neve? A két szembenálló fél címereire utal. A Lancester-ház, amelynek címere egy vörös rózsa, a másik ág pedig a York-ház, melynek egy fehér rózsa díszítette zászlóit.
A történet ifjú hősei, Dick Shelton és Joanna Sedley a két ellentétben álló házhoz tartoznak. Az ifjú Dick Shelton kalandos körülmények között ismerkedik meg a bájos és vonzó Joannával, akitől elszakítja apja gyilkosa, Sir Daniel. De Dicket nem abból a fából faragták, hogy szerelméért és igazságáért számos veszélyes kalandon át ne küzdene meg. Hiába a csata, a főúri torzsalkodások, ők akkor is hányódva, temérdek viszontagságon átvergődve eljutnak a dicsőségig és a boldogságig.
Részlet a könyvből:
„Dick rejtekhelyéről szüntelenül a villát figyelte. Most egy új gondolat nyugtalanította. Hátha Shoreby lord emberei azok, akik a házat körülvették? Csak nem akarják Joannát elrabolni?
Egyszerre csak észrevette, hogy a fűben lapuló emberek közül az egyik felállt, mindkét kezét égnek emeli, majd újra lefekszik. Ekkor vagy ötvenlépésnyire tőle egy másik ember pattant fel, kinyújtotta két karját, s visszahasalt a fűbe. A következő pillanatban egy harmadik árnyék ismételte meg ugyanezt a mutatványt és így tovább.
– Mi lehet ez? – fordult Dick a mellette kuporgó Greensheve-hez.
– Ellenőrzés – felelte suttogva Greensheve. – Vezetőjük így győződik meg róla, helyén van-e mindenki, s emberei közül nem aludt-e el valaki.
Dick bólintott. Ügyes dolog – gondolta -, de hátránya is van: elárulja, hányan vannak, önkéntelenül is megszámolta a felpattanó embereket, s ha nem is láthatta valamennyit, arra a következtetésre jutott, hogy legfeljebb harmincan lehetnek. Szilárdan elhatározta, hogy meghiúsítja tervüket. Joanna maradjon inkább Sir Daniel gyámsága alatt, semhogy Shoreby lord karmai közé kerüljön.
Lassan telt az idő. A némajáték a kert falai körül negyedóránként megismétlődött. A földről felpattanó árnyékok, a felemelt karok, s más semmi. Úgy látszik, várnak valamire. Talán egy előre kitűzött órában akarják a házat megrohanni.
Közben Dick legényei is szállingózni kezdtek. Előbb kettő érkezett meg, majd három s egyre több. Némán és nesztelenül foglalták el leshelyüket a bozótban. A fekete nyíl legbátrabb és legtapasztaltabb harcosai voltak ezek: többnyire elkeseredett parasztok, akiket Sir Daniel zsarnokoskodása űzött ki otthonukból az erdőbe, Ellis Duckworth bandájába. Persze voltak a bandában másfélék is – tolvajok, csavargók, útonállók. Ellis befogadta őket csapatába, mert szüksége volt rájuk, de vaskézzel fogta őket, és megtanította a katonás fegyelemre.”