Menu

Szabó Magda: Abigél

1943 őszén Vitay Georginának a legnagyobb titokban, búcsú nélkül kell elhagynia otthonát, iskoláját, barátnőit. El kell szakadnia édesapjától, Vitay tábornoktól, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét.

Gina az árkodi kollégium komor falai között találja magát. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot.

Részlet a “Karácsony” című fejezetből:

“Ezek sajátságos napok voltak.

Nem érezte egyformán keservesnek őket. Voltak órák, amelyek izgalmat, sőt némi örömet is hoztak, annyira más lett így szünetben az erőd élete. A személyzet egy részét hazaengedték ünnepre, a testület legtöbb tagja, a diakonisszák nagy része is elutazott, az iskolai részt és az internátus sok folyosóját lezárták. Miután a növendékek közül csak ketten maradtak itt Tormával, értelmetlenség lett volna fűteni az óriási épületszárnyakat, hát a két ötödikest szünet idejére áttelepítették holmistul egy kétszemélyes betegszobába, és ez azért mégiscsak nagy mulatság volt. Először is a szoba távolabb esett Zsuzsannától, tehát megkockáztathatták, hogy tovább fennmaradjanak, olvassanak az ágyban, ki-kilessenek a tanári lakrész felé; és bár Zsuzsanna időnként megjelent itt is, nem kapta őket olyan könnyen rajta, mert a betegszoba külön kis folyosójának sajátságosan nyiszorgó külső ajtaja volt, s messziről elárulta, ha közeledik.”

AZ ABIGÉL KÖNYV ONLINE OLVASÁSA

Kategória