A Pandora nem más, mint egy rabszolgaszállító hajó. A hajó a nyílt tengeren kigyullad, és a lángok martaléka lesz. Akik a tűzvészből megmenekültek, tutajon hánykolódnak. Mindössze két becsületes ember van köztük: Ben Brace, a tengerész, és Willy, a hajósinas. Ez a kalandvágyó fiú megszökött otthonról, és vaktában szegődött el a bűnözők közé. Amikor elfogy az élelmük, a gonosz hajósok halálra ítélik a szerencsétlen kölyköt, ám ő nem esik az emberevők áldozatául, mert barátja, Ben megszökteti. Az izgalmas kalandok azonban csak ezután következnek. Nemcsak éhség és szomjúság sanyargatja hőseinket, hanem a Kaliforniai-öböl viharai és tengeri fenevadjai is.
Részlet a könyvből:
„Hajóroncs darabjaiból sebtében összetákolt tutaj hányódik a végtelen tengeren, rajta kátrányos rongyok. Az albatrosz, az óceán hatalmas szárnyú, falánk keselyűje fölötte lebeg, egy-egy pillanatra szinte megáll, úgy figyeli a rozoga jószágot.
Van is rajta néznivaló, mert akármilyen kezdetleges tákolmány is, ketten bízták rá életüket: egy idősebb férfi és egy vitorlarongyokba bugyolált, alvó fiú. A férfi a kezét a szeme elé tartja, s látható nagy nyugalommal vizsgálja a tenger felszínét. Előtte a ponyván egy emelőrúd, három evező és egy balta hever, egyebet még az albatrosz éles szeme sem tudna megpillantani a sebtiben összetákolt tutajon.
A madár tovább repül nyugat felé, de csakhamar újra megáll és letekint a vízre.
Még egy tutajt vett észre, amely tízszerte szélesebb az előbbinél, és lomhán vesztegel a tükörsima vízen. Szintén hajóroncsdarabokból – árbocokból, vitorlarudakból, hajóbordákból és más hasonló tartozékokból – van összeeszkábálva. Az oldalához kötött üres hordókkal biztosították az ormótlan alkotmány felszínen maradását.
Közel harminc férfi ült, állt, feküdt a két rögtönzött árboc közt kifeszített, négyszögletű ponyva alatt. Beszélgetésükből, taglejtéseikből félreérthetetlenül kiderült, hogy mélyen pillantottak a rumosüveg fenekére; az alvókon is látszott, hogy az ital verte le őket a lábukról. Volt egy kisebb csoport, amely józannak, de kiéhezettnek látszott, ezek szánalmas csüggedéssel nézték a rettentő óceánt. A döghúsra éhes albatrosz megállapodott a tutaj fölött, úgy látszik, ösztöne azt súgta neki, hogy itt mihamar bő prédában lesz része.”