Menu

Anthony Milestone: A szkarabeusz titka

A SZKARABEUSZ TITKA KÖNYV LETÖLTÉSE

A történet kezdete az egyiptomi Ó-Birodalomba nyúlik vissza, majd Egyiptom történelmének néhány szakaszán keresztül a jelenkorban folytatódik.

Sznofru fáraónak, az első valódi piramisok építtetőjének nyakéke, amely egyúttal egy még érintetlen, hihetetlenül gazdag ó-egyiptomi sír helyét is megmutatja, egy fiatal angol író kezébe kerül, aki turistaúton van Egyiptomban. Az író megismerkedik egy francia régész lánnyal, és együtt próbálják tisztázni az ékszer titkát, de ez másokat is érdekel. A szereplők végig utazzák egy szervezett túra szokásos útját, Kairótól Asszuánig, illetve Abu Szimbelig, részt vesznek Nílusi luxus-hajóúton, amelynek során rövid betekintést kapunk Abu Szimbel, Asszuán, Philae, Kom Ombó, Edfu, Seszna, Karnak, Luxor és a Királyok Völgye műemlékeibe, miközben végig követhetjük a regény egyre érdekfeszítőbb fordulatait.

Részlet a könyvből:

“A „forróság” évszak második hónapjának közepe volt, nem csoda, hogy szinte elviselhetetlen volt a hőség a dahsuri palota tágas központi csarnokában, amelynek monumentális külsőt kölcsönöztek a mennyezetet alátámasztó fagerendák. Sznofru, a nagy király, aki elsőként építtetett az egyszerű, téglalap alakú masztabák helyett piramisokat az uralkodók túlvilági szállása céljából, betegen feküdt az ágyán. Uralkodása vége felé gyakran tartózkodott itt, mert figyelemmel akarta kísérni az épülő piramist, amely végül örökös nyughelyül fog szolgálni számára az Ozírisz uralta túlvilágon. Ágya mellett ott álltak azok a papok, akik kitanulták az orvoslás művészetét, míg a többi udvari ember a terem hátterében ácsorgott, várva, hogy valamilyen utasítás teljesítésével szolgálja a nagy királyt, aki már több, mint negyven éve uralkodott az egyesített Alsó és Felső Egyiptom felett, tettei alapján méltán élvezve népe szeretetét és feltétlen tiszteletét.
– A fájdalmaidat megpróbálom csökkenteni, királyom – mondta némi habozás után a főpap, aki betöltötte egyúttal a király főorvosának tisztét is, miután körbe pillantva megállapította, hogy kollégái egyetértenek vele, – de sajnos a fáradtságot, ami az ágyhoz köt, nem tudom megszüntetni.
– Haldoklom – bólintott a király. Intett a szolgáknak, hogy erősebben legyezzék, majd fiához, Kheopszhoz fordult, aki ugyancsak ott állt apja ágya mellett – Most már te következel az egyiptomi királyok trónján. Bár születésük alapján két bátyád is megelőzött, Ozírisz isten, a túlvilág uralkodója, magához rendelte őket. És én is rövidesen utánuk megyek. Örülök, hogy végre sikerült a vörösnek nevezett piramisban túlvilági örök életem számára méltó szállást biztosítani.
– Tudom, hogy én következem utánad, de ez az idő még messze van – próbálta vigasztalni apját a fiatal Kheopsz. – De mindenesetre neked sikerült először valódi piramisokat építened.”