Menu

Jókai Mór: A kalózkirály

A KALÓZKIRÁLY KALANDREGÉNY LETÖLTÉSE

A kalózkirály sietős vázlat egy jobb sorsra érdemes romantikus hőstípusról és esztelen kalandokban eltékozolt életéről.

Minden megvan benne, ami kell – kaland, romantika, vér, dráma…

Részlet a könyvből:

“A rablók nem sokára visszatértek, a megtalált ezüstrudas ládákat hozva vállaikon víg ujjongatás közt. Barthelemy parancsolá nekik, hogy hordják át mindazt a kalózhajóra, mialatt Scudamore a legnagyobb szolgálatkészséget iparkodott tanúsítni, maga emelgetve a ládákat a rablók vállaira, s őket egyenkint kedves jó barátjainak nevezve, dacára annak, hogy ezért azok viszont minden kitelhető csúf nevekkel illeték, s ráordítoztak, hogy ne nyúljon az ő jószágaikhoz.

Legutolsó volt Asphlant, ki a födözetre feljött. Baromi elégültséggel mondá:

– Itt nem hagytunk semmit, kapitány! A hajó gavallérosan ki van takarítva. Már most akarod-e, hogy kifúrjuk a fenekét? Vagy jobb lesz, ha e fickókat felakasztjuk sorban a vitorlapóznákra, s engedjük a hajót úszni, amerre neki tetszik, hadd mulattassa majd azokat, akik vele találkoznak?

A rablók hahotája tanúsítá, hogy az ötlet nagy részvétre talált. A tengerészek hidegen néztek maguk elé, míg Scudamore reszkető barátságoskodással iparkodék egyik vagy másik rabló karjába fűzni a magáét, folyvást bizonyítva, hogy ő nem tartozik amazok közé.

– Csendesen – kiálta Barthelemy, szigorú arcot öltve. A hajót nem fogjátok kifúrni, sem a hajósnépet felakasztani. Ez illenék holmi spanyol caperekhez, holmi nyomorú tunisi tengeri zsebmetszőkhöz, de nem mihozzánk, angolokhoz és franciákhoz. Az ilyenek rontják a zsiványok becsületét, mint a spanyolok és törökök; hát azt akarjátok-e, hogy minket azokkal összezavarjanak? Mi magunk gyalázzuk-e meg a kalóz nevet, elismerve, hogy annak semmi köze sincs a becsülettel. Hát Róma legelső lakosai nem rablók valának-e? S nem hősöknek tartattak-e a yeomanek Angliában? A mi hivatásunk új színben előállítani a flibustier nevet. – Rolls kapitány, ön egész hajós népével együtt szabad, s mehet, merre akar.

A rablók közt zűrzavaros lárma támadt e szavakra. Sokan helyeselték a kapitány szavait, néhányan annál dühösebben iparkodtak azokat megcáfolni.”