Tíz esztendővel az aberfoyle-i bánya kimerülése és a művelés beszüntetése után a hajdani bányamester, a jó öreg Simon Ford – aki egész családjával egy elhagyott tárnában él – új “szénfekvetet” fedez fel. Értesíti az egykori igazgatót, James Starrt, aki kapva kap a lehetőségen, a minden eddiginél gazdagabb széntelér feltárásán.
Különös balesetek akadályozzák azonban a kutatást, mígnem az öreg Simon fia, Harry egy 15 éves leányra bukkan egy kútszerű akna mélyén, aki még soha nem járt a föld felszínén, soha nem látta a nap világát.
Részlet a könyvből:
„Tíz esztendővel azelőtt emelte ki az utolsó csille vagy „kutya” az utolsó tonna kőszenet ezekből a telepekből. A „mély”[2]munkának minden eszköze: a tárnák sínpárjain futó „kutyák” (apró négyszögletes kocsik), vasúti fölszerelések, kasok, puttonyok, szellőztető készülékek, szóval a föld gyomrában folyó bányászat összes szerszáma mind a napvilágra került, és valamennyit a bánya előtt halmozták föl. És a kimerült bánya úgy festett, mint valami szörnyű hatalmas masztodon, amelyet a ragadozók minden létfontosságú szervétől megfosztottak, és csupán csontjait hagyták hátra.
Az eszközökből mindössze csak néhány hosszú falétra maradt helyén a Yarow-aknában, és a munka beszüntetése óta egyedül ezeken át lehetett bejutni a Dochart-bánya mélyebb tárnáiba.
Külsőleg csakis az egykori nappali munkákat védő épületek tanúskodtak az említett bánya aknáiról, amelyek most éppoly puszták, elhagyottak voltak, mint a többi bányáké, amelyek összességéből az aberfoyle-i bányatelep egésze állt.”
A FEKETE INDIÁK KÖNYV LETÖLTÉSE