A történet több mint száz évvel ezelőtt, az argentín pampákon és a Kordillerákban játszódik. Főhőse a rettenthetetlen Jaguár apó, aki természetesen német telepes, eredeti neve Hammer.
Miután a Buenos Aires-i arénában könnyűszerrel elintéz egy jaguárt és egy vad bölényt, húszfőnyi válogatott csapatával elindul a hegyekbe, hogy tealevelet gyűjtsön. Csatlakozik hozzá az őslények után kutató német tudós, Fritz nevű szolgálójával és egy fiatalember, akiről csak az derül ki, hogy szintén német.
A szórakozott tudós kétszer is a lázadó indiánok fogságába kerül, akiket egy volt aranyásó és egy torreádor vezet. A tudóst Jaguár apó menti meg a haláltól, ugyancsak ő húzza ki a csávából a békés kamba törzset is, ravaszul csapdába csalva az abipánokat.
Időközben kiderül, hogy a gonosz aranyásó, aki néhány éve Jaguár fivérét ölte meg, és a bikaviador, aki az utolsó inka apjának gyilkosa, az inkák elrejtett kincsének elrablására szövetkezett.
Részlet a könyvből:
„A harmadik napon Jaguár apó a fiatal inka és az öreg Anciano kíséretében elhagyta a falut, hogy elébe lovagoljon az ellenségnek, és megpróbálja kikémlelni szándékait. Azért vette maga mellé éppen ezt a kettőt, mert tökéletesen megbízott bennük. Másnapra tűzték ki a kamba harcosok kivonulását a Szikkadt-tó Völgyébe, hogy ott elfoglalják előre kijelölt állásaikat. Vezetőjük Jaguár apó távollétében a hű és ügyes Geronimo lesz, s ez újra felszította Verano hadnagy féltékeny haragját.
Amint a három felderítő elnyargalt, a doktor ezt súgta Fritz fülébe:
– Tiszta a levegő. Amíg Jaguár apó itt volt, nem mertem mozdulni, mert figyelmét nem kerüli el semmi. De most, ha te is úgy akarod…
– Én már azt hittem, hogy kiverte a fejéből! – vágott a szavába Fritz.
– Soha! Nem tudok lemondani azokról a szépséges csontokról. Remélem, nem akarsz cserbenhagyni.
– Azt már nem. Ha nem is lelkesedem a tervéért túlságosan, de ha annyira ragaszkodik hozzá, üsse kő! Elkísérem mind a vízig szárazon!
– Jól van. És mit gondolsz, mikor induljunk?
– Nappal semmi esetre sem. Az a nagy orrú Geronimo mindig utánunk szaglászik. Várjuk be az estét. Akkor nem veheti észre, hogy meglovasítunk néhány nyerget, és megnyergelünk néhány lovat, nem igaz? Szíjakat is szerzek a zsákmány összekötözésére. Bízza csak rám, majd én elintézek mindent.
A furfangos fickó egész nap az előkészületekkel foglalatoskodott. Este az egész társaság korán lefeküdt aludni, mert tudták, hogy holnap lesz a kivonulás. A két csontvadász is úgy tett, mintha álomra hajtaná fejét. De éjfélkor Fritz halkan felrázta gazdáját, és a fülébe súgta, hogy minden „oké”. Az este folyamán két lovaglónyerget és három málhásnyerget rejtett el az erdőben, s titkon a lovakat is odavezette, és egy fához kötötte. Magukhoz vették hát fegyvereiket, és kiosontak a faluból. Az erdőszélen megnyergelték a lovakat, s a málhás állatokat egymáshoz kötötték, hogy kényelmesen vezethessék, s elnyargaltak.”
AZ INKA ÖRÖKSÉGE KÖNYV LETÖLTÉSE