Érzékiség és művészet. Erato a szerelmes és erotikus költészet múzsája. Számtalan poéta hódolt az istenasszonynak, s még több olvasó kutatta nála a megfejthetetlen titkot és keresett nála kellemes borzongást. Eratónak dedikálták a magyarul először 1921-ben, a bécsi Hellas Verlagnál megjelent klasszikus versgyűjteményt. Mindössze 500 számozott példányt nyomtak belőle, kizárólag ínyenceknek szánták – mégis országos botrány lett belőle. Az erkölcstelenség vádjával megbélyegzett könyv ezek után természetesen óriási sikert aratott, népszerűsége azóta is töretlen.
Babits Mihály meglehetősen hajszolt körülmények között készítette el az antológiát. Annak ellenére, hogy az erotikus világirodalom remekéből választott verseket, sokféle vád és támadás érte, sokszor még barátai részéről is. Tóth Árpád és Szabó Lőrinc azonban végig támogatták munkájában, és bár a fordítások mindegyikét Babits szignálta, néhányat ők készítettek el.
Babits Mihály versfordításai idővel klasszikussá nemesültek, valódi gyöngyszemek, vers és lélekkultúránk alapkövei.
Részlet a könyvből:
„Nyári dél.
Ovidius.
Forró nyár; fele útját járta meg a nap az égen,
lankadt tagjaimat lágy kerevetre vetem.
Félig nyitva zsalum, félig leeresztve a függöny.
Mint mikor az erdőn lombba szürődik a fény,
vagy mikor eltün a nap, s halk árnyakkal jön az alkony,
vagy mikor oszlik az éj: csöndbe dereng a szoba.
Illik az ily halk fény, ha szemérmes látogatót vársz:
a remegő lánykát merni tanítja az árny.
Ime Corinna bejő, öltözve rövid tunikába;
kettős hajfonata rejti nyakának ivét:
így mehetett hajdan nyoszolyája felé Semirámis,
így a hires Láis dús szeretői elé.
Ritka szövésü finom tunikája, nem sokat árt az:
mégis tépte kezem, s védekezett a leány,
védekezett a kacér, noha győzni percre se kívánt,
s végre mohón önkényt adta föl a diadalt.
S óh mikor ott állott ruha nélkül előttem! alakján
szomju szemem nem lelt egy makulányi hibát.
Mily vállat láttam! mily dús karokat tapogattam!
mily dagadón idomult emleje ujjam után!
S csókvert melle alatt mily tündöklő sima has nyult!
Mily buja, bús csípők! Mily fiatal deli comb!
Mit soroljam el egyenkint? Nem volt hiba benne,
s minden szépségét meztelenűl ölelém.
Gondolhatni a többit… Lankadtan pihenünk már…
Óh csak bús nyaraim sok dele volna ilyen!”