LETÖLTÉS
Az esőerdő megannyi veszélyt rejt: a ragadozószél, ha fújni kezd, lehámozza a csontról a húst, a folyóba lépve kotonpiócák szipolyozzák az ember vérét és az időpókok marásától öregszik a test.
Ennek a dzsungelnek a mélyén ott tombol a szúnyogkór: néhány moszkitó rendre kiszívja az alvó emberek homlokából álmaikat, cserébe kényelmetlen rovargondolatokat hányva vissza a koponyába. A kórtól veszett az Aligátorvadász is, aki véres hadjáratot folytat a hüllők ellen, hogy megbosszulja felesége halálát.
Ám hamarosan néhány komoly ellenféllel találja szembe magát: éhes liánasszonyok, veszedelmes aligátoremberek állják útját, végül minden hüllők ősanyjával, a húsz méteres telepata kígyóval, Inkanyambával kell összemérnie erejét, miközben percről percre romlik az állapota…
„Új reggel virrad a dzsungelben. Az idő kísértete kisemmizve kódorog az esőtől ázott buja indák között.Végül a nyakára tekeri az egyiket,és felakasztja magát, hogy rángatózva okádja ki órakattogásba panírozott tehetetlen lelkét. A lélek körbejárja a testet, majd odébb áll, kisemmizve kódorog az esőtől ázott buja indák között, végül a nyakára tekeri az egyiket.
A folyóparton egy félmeztelen férfi iszapba ragadt emberi csontokat illesztget össze: amikor a csontváz nagy nehezen összeáll, vízinövényekből hajat fon neki, és egy kenuba ülteti. Maga is beszáll mellé, és útra kelnek – lassan csorognak lefelé a folyón, komótosan cipeli őket az ár.
– Velünk a szerelem, velünk hát a szerencse is – súgja a csontváz fülébe a szavakat, azzal átöleli. Egy távoli vízesés hangja üli meg a tájat, a szikláknak futó víz loccsanásai – a fák tetején majmok verik ki egymás fogát kövekkel.
Kiéhezett ősi istenek táncolnak a gyufaszálak hegyén. Kanyonokba szorult tukánokból sétálgatnak ki és be a tojások. Papagájokat riasztanak messzire a feldobott pénzérmék. Zeniten áll most a halál.
Egy új reggel virrad: az Aligátorvadász rutinosan a szájába veszi hatalmas kését, a vízre fektet egy kidőlt ajtót, és máris kezdődik a vadászat.”
LETÖLTÉS