Menu

Máté G. Péter: Lopott éjszakák

Negyvenöt nőkről szóló történet férfiszemmel.

Részlet a könyvből:

“A nászút után hazatérve mákszemnyi albérletükbe, otthonukba, mit sem javult a helyzet. Pénzük nem lévén – mindketten egy szocialista nagyvállalat havi fixét élvezték – a fiatal férj mindenféle alkalmi munkát vállalt, csakhogy egyről a kettőre juthassanak. Asszonya ezt az áldozatvállalást természetesnek véve, igyekezett is a maga módján a pénzügyeket intézni. Szívesen és meggondolatlanul költötte férje nehezen megkeresett fillérjeit, forintjait.

A szép nőbe még mindig szerelmes férj ezt is elnézte volna, ha esténként, mindinkább éjszakánként, amikor hazaérkezett napi tizenöt, tizenhat órányi, az állami, majd a magánszektorban elvégzett munkája után, a fiatalasszony ébren, tárt karokkal, szerelmes szívvel várja őt. Az asszonyka viszont – pacsirta típus vagyok, tudod, nem bírok ilyen sokáig fennmaradni – rendre az igazak álmát aludta, amikor férje fáradtan megtért napi robotjából.

Teltek, múltak a napok, olykor bizony a hetek is, és a két szerető szív, még inkább a férj legnagyobb bánatára a két test alig-alig találkozott egymással. A házasság ilyen alakulása a nem túl forróvérű nőnek nagyon is megfelelt, de közel sem elégítette ki a testiségben sokkal igényesebb férfit.

A fiatalember éjszakánkét a megszokott parkolóban hagyta gyarapodásuk első jelét, a rozzant Trabantot, hogy utána rövid sétával hazatérjen alvó nejéhez. Nem sietett, nem volt miért. Egy este szokott módján érkezett a parkolóba, amikor egy csinos, kutyáját sétáltató ifjú nőre lett figyelmes. – De jól néz ki – állapította meg elismerően, majd mintha valami megvilágosodott volna agyában, folytatta a gondolatsort: – Ezt a nőt én egy ideje minden este látom. De vak voltam, hogy nem vettem észre.

Az ismerkedésre nem kellett sokat várni. Kilépve a kocsiból, azonnal köszönt az asszonynak, aki láthatóan örömmel fogadta közeledését. Ettől kezdve minden éjjel találkoztak, beszélgettek. Egyre közelebb kerültek egymáshoz. Kiderült, a nőnek férje van, aki – lám csak milyen rossz szervező az élet – testiség dolgában inkább hősünk feleségéhez való lett volna.

Együttlétük szerelem volt, a szó klasszikus értelmében. A férfi neje azt sem vette észre, hogy ura már nem éjfélkor, de sokszor reggelente, az óra csörgése előtt bújik ágyukba, és barátnője éjjel dolgozó férje sem sejtette az éjszakai légyottokat. A lopott éjszakákat vágyakozó nappalok követték.”

PDF  *  EPUB  *  PRC