Menu

Ylen Morisot: Jégvirágok

Klára menekül a világból, amely kisemmizte. Az alföldi tájon álló háromosztatú kicsiny parasztház az egyetlen hely, ahol menedékre talál a világ elől. Ide menekül, itt keresi a megnyugvást, a vigaszt. A tanyán, ahol talán már a madár sem jár…

Részlet a könyvből:

“A harminchét éves, sportos alkatú, elegáns, jóképű amerikai üzletember divatos borostával, amolyan lányok romantikus álma, fütyörészve vezette bérelt autóját a kihalt országúton.
Ígéretesen indult a nap. Reggel hírt kapott, és a változékony téli időjárás ellenére gondolkodás nélkül autóba ült. Hiszen ezért repülte át a fél világot. Hétágra sütött a nap, biztatóan, ha így folytatja, rövidesen olvadni kezd a jég.
John mosolygott magában.
Gátlástalanul habzsolta az életet, így élt világéletében. Ám az utóbbi időben valami történt vele. Akkor kezdődött, mikor meghalt a nagybátyja, és a mesés vagyonát ráhagyta. Röviddel halála előtt mondott egy furcsát az öreg: „Ha nem tiszta a lelkiismereted, ha úgy érzed, tartozásod van valakivel szemben, rendezd, mert csak így
lehetsz igazán sikeres üzletember!”
Magában jót nevetett ezen. Nahát! Mi köze az üzletnek a lelkiismerethez? Ez is csak olyan magyaros furcsaság, amiből akadt bőven az öreg háza táján.
Teltek a napok, és a kényelmetlen érzés belefészkelte magát a lelkébe. Először még tudomást se akart venni róla, de nőtt, növekedett, és nem hagyta el. Egyre többet hibázott, a gondolatai mindig visszatértek ehhez a furcsa intelemhez. A figyelme elkalandozott, akkor is, mikor jobban tette volna, ha résen van.”

A JÉGVIRÁGOK KÖNYV LETÖLTÉSE

Kategóriák