Csándy Katalin könyvtárvezető életét követhetjük nyomon a könyvben gyerekkorától felnőtt életéig. Bepillantást nyerünk lelki világába, szülői kapcsolataiba, szerelmi életébe, házasságába.
Mit történik egy gyermek lelkével, ha az anya teljes közönyében nő fel? Mi történik az olyan emberrel, aki csak sodródik az árral? Mi történik, ha híján vagyunk vidámságnak, játékosságnak, humornak? És mi történik, ha a regény központi alakja képes szembenézni életével és meghozza legnagyobb, önálló döntését?
Részlet a könyvből:
„A hálószobában hárman aludtak, apja-anyja meg ő. Matild szobája a termeknél, az óvoda konyhája mellett nyílt. Dániel a férfiszobában hált, nagyapa, akit Katalin csak hallomásból ismert, a konyhában. A konyhában alapvetően, megjavíthatatlanul rossz volt a csap, folyton bőrözni kellett, mindig apa bőrözte, nem hívtak szerelőt. A levéltáros eleinte utálta az ilyenfajta munkát, panaszkodott, nem hagyják kutatásaiba mélyedni, csak nyugdíjas korában babrált szívesen a csappal, mikor Matild már kereste számára az elfoglaltságot. Ha megjavította, pár napig jó volt, aztán megint csak elkezdett sírni, sírt vagy két hétig, nem nagyon törődtek vele, a vízszámlát a város fizette, senkit sem érdekelt a vízdíj. Csak ha Matild kijelentette, nem bírja hallgatni a csöpögést, mert idegesíti, kezdődött el megint a játék, apa kontármunkája. Katalin sokszor eltűnődött rajta, milyen lehetett nagyapja élete a konyhában, míg hallgatta, mint pottyannak a kiöntőbe a vízcseppek, és nézte, hogy motoznak az égen a jegenyegallyak odakinn.”
A DANAIDA KÖNYV ONLINE OLVASÁSA