Andersen a dán irodalom világszerte legismertebb alakja. Írt verseket, regényeket, novellisztikus történeteket, útirajzokat, de világhírnévre a meséivel tett szert. Beutazta Európát, járt Ázsiában és Afrikában, megfordult Magyarországon is.
Meséi varázsos álomvilágba, sejtelmes tündérvilágba vezetik olvasóit.
A jelenlegi gyűjtemény sok ismert mesét is tartalmaz. A mesék szereplői hétköznapi figurák: A kis gyufaáruslány, A pásztorlány meg a kéményseprő, A kiskondás – és társaik. A történetekben gyakorta életre kelnek tárgyak, ódon házak bútorai, egy foltozótű, szélfútta cégtáblák, egy darabka rongy, az öreg utcai lámpás – és mese kerekedik köréjük. A cselekmény során a gonosz, a nagyravágyó a rossz útra tévedt mindig pórul jár, sokszor kegyetlenül megbűnhődik az aki hibázott és megdicsőülnek az elesettek, a jók, a szegények. A klasszikus mesék sorában az ismert, szép történetek egytől-egyig megtalálhatók. Például: A rendíthetetlen ólomkatona, A rút kiskacsa, A vadhattyúk, a Hókirálynő.
Részlet a könyvből:
„Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne – olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.”