Menu

Lázár Ervin: Bab Berci kalandjai

bab-berci-kalandjaiTartalom

Bab Berci és a tünkány vagy kicsoda
A csodapatika
Bab Berci köve
Bab Berci Pálinkós Gyurka repülőgépét várja
Bab Berci és a csodanektár
Bab Berci, a bennszülött
A Fiú
Bab Berci együtt sír Nuuszi Kuuszival
Bab Berci ránéz Rév Zoli pálinkájára
Bab Berci jót tesz
Lapázi Lopez ellentolvajnagy
Bab Berci a városban

Bab Berci “savanyú” kedélyállapota oly mértékű, hogy már a nézésétől is megsavanyodik az eltevésre váró uborka – ecetre költeni felesleges. Berci tisztában van “savanyúságával”, ám ez kevés ahhoz, hogy elkerülhesse a bonyodalmakat. A történetekből kiderül, mi történik akkor, ha Bab Berci ránéz Rév Zoli pálinkájára, s az is, miért várja annyira Pálinkós Gyurka repülőgépét.

Részlet a könyvből:

“Bab Berci és a tünkány vagy kicsoda

Bab Berci savanyú arccal ballagott az erdei úton. Már megint savanyú a képem – gondolta, és ettől, ha lehet, még savanyúbb lett.

– Te jó Egek Ura! Miért vagyok én mindig savanyú? – kiáltott egy jó hangosat. Tehette, se közel, se távol senki emberfia, aki meghallhatta volna. Bár nem is az embereknek kiáltott, mert is volna ő kiáltani, ha ember van a közelben, hallottuk, az Egek Urának kiáltott, az Egek Uráig azonban vagy nem hatolt fel ez az erdőközepi hang, vagy egyszerűen nem volt kedve válaszolni, magára hagyta szegény Bab Bercit, hadd forogjon savanyú levében. Forgott is. Csak előbb bocsánatkérően körülnézett, mert a kiáltásától némaságba dermedt az erdő, és Bab Berci nem szerette a füvek, fák, madarak némaságát. Csak a füvek, fák, madarak csendjét szerette. Megvárta, míg fölzengett a bizakodó csönd, és máris az orránál tartott: persze, e miatt a túlméretezett szörnyeteg miatt van minden, e miatt a tokmányorr miatt, e miatt az uborkaorr miatt… mit orr?! Ormány! Egy bánatos, vöröslő hegycsúcs, egy Kilimandzsáró, egy Popocatépetl, egy Mohendzsodáro, nem, a Mohendzsodáro az nem hegy, az egy romváros, mindegy, akkor is ez az ormány, ez az oka mindennek! Ahogy a nátha észreveszi, rikoltva felkiált, felkiáltván rikolt, és egyetlen rohammal boldogan benn terem, ez kell nekem, ez az én otthonom, rikogat a nátha, Bab Berci orra nekem egy kastély, egy katedrális, Bab Berci orra az én váram, ordibálja elragadtatottan, és soha többé semmiféle fortéllyal kiűzni nem lehet. Na igen. Bab Berci egy lepedőnyi kockás zsebkendőt húzott elő, és nagyot tüsszentett bele. Ettől már meg sem rezdült az erdő, megszokta már Bab Berci tüsszögését, mondhatnánk úgy is, Bab Berci tüsszögése az erdő csendjéhez tartozott.

Hogyha talán emberek közé járnék – gondolta Bab Berci. – Huhh! Megsavanyodnának tőlem. Hiszen ha savanyú uborkát teszek el, nem is kell hozzá ecet. – Az már igaz. Bab Berci csak ránéz mélabúsan az uborkával telt üvegre, és máris kész a savanyú uborka. – Ez az egy hasznom van – gondolta -, nem kell ecetre pénzt adni. – Csakhogy amit nyer a réven, elveszti a vámon. Mert a cseresznyebefőttjéhez meg kétszer annyi cukor kell. Különben megsavanyodna szegény cseresznye. – Ajaj! – sóhajtott Bab Berci, és a zsákjába tett egy szelídgesztenyét. Mert télire gyűjtögetett éppen. Igyekezett nem ránézni a szelídgesztenyére, nehogy megsavanyodjon az is.”

A BAB BERCI KALANDJAI KÖNYV LETÖLTÉSE

Kategóriák