Cseke Gábor gyerekkorának hősei játékok, tévé, szórakozási lehetőségek nélkül, maguk találták ki és készítették el játékaikat, melyekből egy valódi kerek, néha édes, néha szomorú világ kerekedik előttünk.
Részlet a könyvből:
„Erős László hatodik osztályos tanuló egy lakótelepi ház nyolcadik emeletén él, a városszélen.
Egyazon ház egyazon lépcsőházában lakik osztálytársa, Szép Hajnal, akinek szerencséje van, mert hazafelé csak az első emeletig kapaszkodik, s nem kell minduntalan a felvonóra várakoznia. A liftes házban élők jól tudják, hogy a felvonó olyan valami, mely rendszerint vagy éppen foglalt, vagy hibás…
Hajnalnak különben mindenben szerencséje van; legalábbis Erős Lászlónak ez a véleménye, akinek csak a neve oly sokat ígérő, amúgy nyurga kamasz, tornaóráik örök kétbalkezese, akin lelkesen röhög az osztály, bármely gyakorlathoz is gyürkőzzék.
Szép Hajnalnak bezzeg testnevelésből örökösen 10-ese van, és őt állítja oda a tanár, hogy alkalomadtán bemutassa az osztálynak: látjátok, kótyomfittyek, gyerekjáték, amit tőletek kérek!
Laci köszöni szépen az ilyen „gyerekjátékokat”…
És mennyi barátja van a lánynak! Laci feleannyi hűséges jópajtással is beérné, ha egyáltalán valaki komolyan venné.
De miben jeleskedik ő egyáltalán? Termetre csupán két osztálytársa magasabb nála, a többiek elmaradnak mögötte. Feleléskor viszont zavarba jön, hogy netán elfelejt valamit a leckéből, ezért aztán tényleg nem emlékszik mindenre, s jó, ha kétségbeesett nyekergését nyolcasra becsülik. A foci se megy neki, úszni nem tud. Édesapjának van egy félverseny biciklije, kellő gyakorlás után lepipálhatná vele az osztályt, de tegyük fel, hogy elviszi a suliba, otthon meg rájönnek, ami egész könnyen megeshet, hiszen Hajnal bármikor elkottyinthatja magát, s akkor büntetésből még a ház körül se furikázhat…”