Az „Elza pilóta vagy A tökéletes társadalom” a szerző 1933-ban megjelent, utolsó regénye. A történet egy állandó háborúban élő, kilátástalan világról szól. Az események egy meghatározatlan társadalomban játszódnak, ahol a nők is katonai szolgálatot teljesítenek. Elza pilótaként fogságba esik, így saját szülővárosát kell bombáznia.
Részlet a könyvből:
„Mintha igazán a háború régi évei tértek volna vissza. Több mint egy évtizede nem látott már az utca tömeget. Berregő aeroplánok szárnya és árnya alatt, a légibombák üstököse előtt vagy rendőrkordonok seprője nyomában, a nagy sztrájk idején, vacogóvá ürült. Pincék és lakások börtönné zsúfolódtak és siralomházzá. A háború hőskora elmúlt már; sztrájkok és légitámadások elapadtak; de az üresség megmaradt.
Mi célja lehet a kormánynak, hogy egy idő óta így meglazítja a nyomást, mely oly sokáig tett lehetetlenné minden gyülekezetet és szónoklatot? – Bolondság kérdezni is – gondolta Kamuthyné, aki ezt a kérdést sokszor hallotta mostanában az urától – van-e cél és értelem ebben az egész rém világban? Ezek a gyülekezetek csak egyetlenegy véleményt engedtek meg, egyetlen kívánságot hangoztattak, egyetlen ügyért lelkesedtek – éppúgy, mint akkor, azokban a régi években, A város egyetlen ragályos lobogás volt, egyetlen óriás ölelkezés abban a mámorban, mely a tömegek érzéktelenítőszere szokott lenni, véres kilátások idején.
Csakhogy ami akkor hímnemű lobogás volt, az mostan a nőké. Aminthogy az utca, a város már régtől fogva a nőké. Kamuthyné nem olvadt föl ebben a lobogásban. Behunyta a szemét, mint a sínekre kötözött a közelgő mozdony reflektora előtt. Már az eseményeket is csak véletlenből, elejtett szavakból tudta meg. Babonásan kerülte a pozitív hírek és hivatalos közlemények forrásait. Ám jöjjön a végzet, ő nem megy elébe! Nem kérdezett senkit. Kikapcsolta a rádiót. Lemondott az újságokról. Már az utcán sem járt. A kis utat a kórházirodától hazáig taxin tette meg, hogy még csak távoli kísértésbe se essék a hangszórók felé közeledni. Lábfájását hozta föl ürügyül.
Legjobban szeretett volna elzárkózni, semmiről se tudni, ki se menni hazulról, lefeküdni az ágyba, beteg lenni, ahogy még az ő fiatalkorában a nőknek legalább szabad volt, lehetett! Az idők megváltoztak, s a nő éppoly rab lett, mint a férfi. Voltaképp máris katona. Mióta kiadták a front mögötti fegyelem jelszavát, mindenkinek szüntelen dolgozni kellett, vagy legalább imitálni a szüntelen dolgozást. Kamuthyné sem maradhatott el a hivatalból, még egy napra sem, szigorú igazolás nélkül.”
AZ ELZA PILÓTA VAGY A TÖKÉLETES TÁRSADALOM KÖNYV LETÖLTÉSE