AZ ISZAPESŐ KISREGÉNY ONLINE OLVASÁSA
Magos Mihály, tanyasi magánparaszt, kit már tegnap alkonyatkor értesített a rendőrség, hogy a lánya föltehetően a csatornába fulladt, megrendülés nélkül, káromkodva fogadta a hírt. Miért menekült egy húszéves lány az öngyilkosságba?
Vajon mi történt? Véletlen baleset? Gyilkosság? Öngyilkosság?
„Ráérős idő volt.
Már kora délelőtt olyan erővel sütött a nap, hogy a halánték előre lüktetett a várható forróságtól.
A csatornaőr általában tíz óra tájt ér az n.-i zsilip közelébe, de ezen a június végi napon fél órát késett.
Nem látott semmi rendellenességet.
Az országutat hét-nyolcszáz méternyire elhagyva azonban egy eldöntött kerékpáron akadt meg a szeme, fent a csatornapart oldalában. Valamelyik tanyasi suhancé lehet, gondolta. – Tudják, hogy tilos fürödni, mégis megszegik. Legutoljára is két tizennégy éves kamasz jött ki. Úszni persze nem tudtak. Hol is tanuljon meg a falusi gyerek? Pórázzal kötötték oda magukat a híd vaskorlátjához, de hancúrozás közben egyikük kötele eloldódott, és a víz, mintha csak erre várt volna, derékon kapta és besodorta a híd alá, ahonnan már csak holtan húzták ki.
Mikor odaért a kerékpárhoz, megnyugodott. A női félcipő, a melegítő felső, a kormányra akasztott barna aktatáska azt sugallta, hogy a kerékpár gazdája felnőtt asszony vagy lány, aki nem fürödni jött, hanem dolgozni. Itt kapálhat valahol a kukoricaföldeken. Ha titkos fürdőző volna, amúgy is látná. Nyílegyenes a csatorna, messzire árulkodik. Egyébként szoknyában és melegítőben nem szoktak fürödni. A cipőn kívül pedig egy melegítő felső van a fűben, se szoknya, se ing. Mielőtt továbbment volna, megnézte még a bicikli névtábláját. Magos Mária n.-i lakos.
Nem ismert ilyen nevű lányt.
Balsejtelem és szívdobogás csak akkor rohanta meg, mikor négy óra múlva ballagott visszafelé és a kerékpárt ugyanott találta. Még ennyi idő után se szúrt volna szemet, ha közben nincs eget-földet földúló nyári zivatar. Majdnem egy óra hosszat csattogott, villámlott. Csak úgy okádta az ég a vizet, mintha iszapesőt okádott volna. Hol volt közben a kerékpár gazdája? Sehol egy fa, sehol egy bódé, tetőt kínáló rejtekhely.
És hol van most?
Az őr odalépett a kerékpárhoz. A cipő, a melegítő felső, a barna aktatáska csuromvíz volt, gőzölgött az újra kiragyogó napsütésben. Megnézte a névtáblát – teljesen fölhólyagosodott. A tintával írt név szétfolyt, szinte az olvashatatlanságig.
Magos Mária – jutott eszébe a név. Rögtön utána meg az, hogy itt már nincs mentség, valami bevégeztetett. Ismét végig kell mondania, mit tud, mikor járt erre, mikor vette észre a biciklit, a félcipőt, a barna bőrtáskát.”
AZ ISZAPESŐ KISREGÉNY ONLINE OLVASÁSA