Menu

Herbert George Wells: Kőkori történet

A KŐKORI TÖRTÉNET LETÖLTÉSE

A történet az őskőkor első szakaszában játszódik, a neandervölgyi emberkultúrában.

Egyetlen figurába sűrítve látjuk itt azt a fejlődést, amelyet talán csak nemzedékek százain át tett meg az őskőkor embere. Ug-lomi a maga találékonyságával, nyughatatlan kíváncsiságával, képzelőerejével és bátorságával az örök emberi értékek hordozója, és a gyengéd, ugyancsak bátor és önfeláldozó Eudena méltó párja.

Részlet a könyvből:

“Ug-lomiék ideje előtt a lovak és az emberek nemigen zavarták egymást. Más-más vidéken éltek – az emberek a folyók mocsaras és bozótos partjainál, a lovak pedig a tágas, füves fennsíkokon, a gesztenyefák és fenyők övezetei között. Néha egy-egy eltévedt csikó a lápba süppedt, és a kovakő bárdok ízes falatokká darabolták, máskor az emberek egy oroszlán által elejtett és otthagyott lótetemet találva, elűzték róla a sakálokat, és vígan faltak belőle napnyugtáig. A régi idők lovainak vaskos csüdjük és szürkésbarna szőrük volt, durva farkuk és busa fejük. Tavaszidőn északkeletnek tartva nyomultak be a vidékre, a fecskék után és a vízilovak előtt, amikor a fű már magasra nőtt a széles rónákon. Sokáig kis csoportokban jöttek, az egy csődörből és két-három kancából meg a csikaikból álló nyájaknak mind megvolt a maguk területe, és mire a gesztenyefák lombja megsárgult, és a farkasok lehúzódtak a Weald hegyeiből, visszatértek délkeletre.

Szokás szerint a nyílt síkon legeltek, és csak a nap legforróbb óráiban kerestek árnyékos helyet. A nagyobb bozótosokat és bükkerdőket elkerülték, jobban szerették a bokrok és búvóhelyek nélküli, elszigetelt kis facsoportokat, így nehéz volt észrevétlen megközelíteni őket. Nem keresték a harcot, patáikat és fogaikat csak egymás ellen használták, de ha megiramodtak, a nyílt rónán élőlény nem ért a nyomukba, erre legföljebb az elefánt lett volna képes, ha egyáltalán szükségét érezte volna. Az ember pedig eléggé ártalmatlan lénynek tűnt a lovak szemében. Semmi prófétai ösztön nem súgta meg e nemes állatoknak, mily szörnyű rabszolgaság vár rájuk, hogy ostor, sarkantyú és zabla, roskasztó teher és csúszós kövezet, gyatra táplálék és szűk istálló lép majd a tágas, füves rónák korlátlan szabadsága helyébe.