Menu

Edgar Allan Poe: Mellonta tauta

A MELLONTA TAUTA KÖNYV LETÖLTÉSE

Poe tekinthető nemcsak az első igazi krimiírónak, de a sci-fi, a fantasy és a horror-műfajok megteremtőjének is.

A most megjelent kötet elsősorban a sci-fit előző Poe-novellákból nyújt teljességre nem törekvő válogatást, természetesen régebbi fordításokat, más összeállításokban sokszor megjelent írásokat tartalmazva, de felvesz e művek közé misztikus, horror- és fantasy-írásokat is, mint például: Mellonta tauta, Palackban talált kézirat, A Maelström poklában, Történet a Rongyos Hegyekből, Pár szó egy múmiával…

Részlet a könyvből:

“Oinos: Bocsáss meg Agathos, a halhatatlanság újdonsága megszédíti elmémet.
Agathos: Nincs miért elnézést kérned, Oinosom. A megérzés még itt is ismeretlen dolog. Az pedig bölcsen megadatott, hogy az angyaloktól kérdezz!
Oinos: De ebben a létben azt álmodom, hogy egyszerre bírok tudomással mindenről, s ezáltal boldogít a mindentudás.
Agathos: Ah, nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében! Az örök tanulás maga az örök boldogság; de a mindentudáson a sátán átka ül.
Oinos: De a Mindenható nem tud mindent?
Agathos: Csakhogy (mert ő a Legboldogabb) van egy dolog, ami az ő számára is ismeretlen.
Oinos: De ha minden órában többet tudunk, végül vajon nem tudunk-e majd mindent?
Agathos: Pillants a mérhetetlen távolságokba! Tekinteted függeszd a számtalan csillag látványára, amik elhaladnak mellettünk a végtelenben tartó utunk során! Még a képzeletünk pillantása sem képes meglátni az univerzum arany falának minden építőkövét, amit nem is lehet a számok egységébe foglalni.
Oinos: Azt értem, hogy az anyag végtelensége nem álom.
Agathos: Aidennben nincsenek álmok, de errefelé azt suttogják, hogy az anyag ezen végtelenségének egyetlen célja, hogy lehetővé tegye azon végtelen ugrásokat, amikkel a lélek olthatja tudásszomját, mely olyannyira olthatatlan, hogy képes önmagát is elemészteni. Szabadon, félelem nélkül kérdezz tőlem bármit, Oinos. Jer! Hagyjuk magunk mögött a Pleiádok hivalkodó harmóniáját, száguldjunk el az Orion mögött elterülő csillagmezők felett, ahol a csillagok ezerszínű violái, árvácskái pompáznak.
Oinos: És most Agathos, igazíts útba! Szólj a Föld ismerős hangján! Eleddig nem értettelek, csak most, hogy halandó létem során megismertem a Teremtés lényegét. Úgy értetted-e, hogy a Teremtő nem Isten?
Agathos: Úgy értettem, hogy az Istenség nem teremt.
Oinos: Magyarázatot!
Agathos: Csak kezdetben teremtett. Azok a látszólagos teremtmények, amik most szerte az univerzumban léteznek, s rendszerességgel szaporítják fajukat, csak mintegy közbenső vagy indirekt teremtményeknek tekintendők, nem az Isteni teremtőerő közvetlen következményei.
Oinos: Az emberek között ez a gondolat eretneknek minősül, Agathosom.
Agathos: Az angyalok között pedig ez az egyszerű igazság, Oinosom.”