Menu

Fortuné Du Boisgobey: Monistrol kisasszony

A MONISTROL KISASSZONY KÖNYV LETÖLTÉSE

Sötét éjszaka; a szakadó eső, melyet a szél korbácsolva kerget, özönnel borítja el egy magányos kis ház ablakait, mely Párizs egyik külvárosának csaknem a legvégén áll.

Nem nyaraló ez a kis ház, nem is aféle kis palota, aminők újabb időben Páris külső avenue jein épülnek. Emeletes ház, az utca felé egyszerű deszkakerítéssel, mely mögött üres telek nyúlik el a szomszédos veteményes kertekig.
Laknak benne, mert a földszinti ablakok egyikében világosság látható. — De ki lakhatik itt’ Ez a kis fészek nem való másnak, csak valami ember gyűlölő öreg magánzónak.
így gondolkoztak azok, akik ezt a négyszögletű téglahalmazt látták, sőt így gondolkoztak a környéken lakók is, kik látásból is alig ismerték a nyomor e kastélyának lakóit.
Mindnyájan tévedtek s elég lett volna átlépni a ház küszöbét, hogy meggyőződést szerezzenek arról, hogy a ház, ha külsőleg szegényes is, legalább kényelmesen van bútorozva.
A megvilágított ablak, melyről az imént szóltunk, egy kis szalonhoz tartoizott, mely párnázott zsöllékkcl, alacsony, törökös divánnal volt bútorozva.
A kandallóban ropogó tűz égett* s a padlót valódi szmiraai szőnyeg bontotta.