Az ifjú Anneza befogadott árvaként régóta együtt él a Decherchi családdal, s jótevőihez olyan erős, elszakíthatatlan szálakkal kötődik, mint amilyen erős szálakkal a repkény vonja be a falakat.
Pauluhoz, a legfiatalabb családtaghoz mély szerelem is fűzi, s amikor az – nem találván más kiutat a pénzügyi válságból, menekvést az ostromló hitelezők elől – öngyilkossággal fenyegetőzik, megmentése érdekében a lány kétségbeesett, bűnös lépésre szánja magát.
Azonban időközben Paulu mégis talál megoldást, így a családnak sikerül elkerülnie a teljes csődöt, Anneza pedig ráébred szörnyű tettének hiábavalóságára. Mardossa az önvád, emészti a lelkiismeret-furdalás, s hogy bűnéért vezekeljen, elhagyja az imádott férfit.
Végül sokévi, hosszú távollét után visszatér Pauluhoz, hogy a hitveseként osztozzon vele a legnagyobb bűnhődésben, a nyomorúságos szegénységben.
Részlet a könyvből:
Most már csak az Isten igaztalan. Asszony, férfi, öreg és fiatal csak vele veszekszik, vele száll pörbe. Persze, a legkényelmesebb dolog az Istent okozni olyan dolgokért, amelyet magunk szereztünk. Persze, miért is légy, te vén szamár, jobb a többinél! És minek papolok én annyit? Nem bánom én, ha engem szidsz és velem veszekszel. De az Istent ne káromold, azt hagyd békével. Ha engem ütsz, versz, szidalmazol, nem bánom, ujra mondom, de az Isten nem hagyta meg, hogy azért gyüjtsetek pénzt halomra, hogy aztán reszkessetek érte. És most jegyezd meg magadnak öregem, hogy egyedül leszel te, amig élsz, vénségedre elhagyatottabb, mint az utolsó kutya az utcán.
Zua bácsi nem mert egy szót sem szólni, talán titokban igazat adott a papnak, de szólni nem tudott.
– Az Isten sugta neked azt is, hogy légy fukar és zsugori, reszkess a garasért és jobban szeresd, mint magadat! Kuporgass és légy szivtelen, ha valaki, aki segitségre szorult, kinyujtja eléd reszkető karját és könyörög, mint a fuldokló, aki el akar merülni!”