A szardíniai báróság rögös tája szolgál helyszínéül ennek a bűn, bűnhődés és megbánás témájú regénynek. A történet az elszegényedett nemesi földbirtokos családból származó Pintor nővérekről, unokaöccsükről, Giacinto-ról és szolgájukról, Efizről szól, akit egy sok-sok éve elkövetett titokzatos bűn gyötör. Köröttük és bennük a Földközi-tenger tomboló viharai, a zord hegyek,a suttogó erdők és felszínre törő források antik görög kórusként tanúskodnak e könyörtelen vidék tragikus drámája felett.
Deledda történetét rá jellemző, a természetes táj és a sziget lenyűgöző népi kultúrája iránt érzett karakterisztikus szeretettel mondja el, részletezve a hegyi táborokban tartott híres vallási fesztiválokat és a történetét “a sötét lényeknek, akik benépesítik a szardíniai éjszakákat, a tündéreknek, akik kövekben és barlangokban élnek és a hétsüveges koboldoknak, akik nem hagyják az embert aludni.”
Részlet a könyvből:
„A méltóságos Pintor lányok öreg szolgája, Efiz, egész nap a kert aljában dolgozott. Lenn, a folyó mentőn ugyanis évek hosszú során át apránkint, sok üggyel-bajjal egy kezdetleges töltést tákolt össze ; ezt akarta ma megigazítani. Nyugovóra hajolván pedig a nap, leült kunyhója elé, a fehér Colombi-domb oldalának közepén
húzódó kékeszöld út nádasának aljába s onnan a magasból nézegette, mit végzett reggeltől estig két keze munkájával.
Íme, itt terül el lábai előtt az estszürkületben, hallgatagon, imitt-amott vizektől csillogva, a kisbirtok, melyet Efíz inkább magáénak tekintett, mint gazdái. tulajdonának. Harmincévi itt lakás és művelés köti az ő személyéhez ezt a telket : az a két sor indiai füge, mely élő sövényként a dombtetőtől le a folyóig lépcsőzetesen, mint két szürke fal szegélyezi, olybá tűnik fel neki, mintha ott volna a világ vége és mintha Szárdínia szigete áldott talajának többi része már az óceánon túl feküdnék.
Az öreg szolga tekintete nem kereste a sövényen túl fekvő kerteket, mert azok a földek jobbról is, balról is mind az ő gazdáéi voltak egykoron : minek a múlta t feszegetni? Késő bánat, hiábavaló gyötrelem. Jobb a jövőre gondolni és Isten segítségét remélni.
Isten pedig jó esztendőt igért. Legalább úgy látszik, mert a völgy mandula- és őszibarack-fáit virággal hintette tele. Maga a két fehér dombsor között elterülő völgy meg, nyugat felé hegyek kéklő messzeségére, kelet felé a tengerre tekintve, tavaszi pompájában, helyenkint vizekkel, harasztos erdőkkel, majd virággal borítva, olyan volt, mint egy zöld fátylaktól, kék szalagoktól dagadó bölcső., vagy ha ki a folyó egyhangú mormolására ügyelne, mint a dajka dalolása mellett elszenderedő gyermek”
A MINT SZÉLBEN A NÁD KÖNYV LETÖLTÉSE