Issoudun polgárainak nyugalmát váratlan események zavarják meg: városukba érkezik Napóleon volt tisztje, Philippe Bridau, aki nagy cselszövések árán meg akarja szerezni vén, totyakos nagybátyja hatalmas vagyonát. Igen ám, de az agglegény szakácsnő-szeretőjét, a szép Frole-t imádja, ez pedig egy fenegyereket, a város csínytevőjét, Maxot, akiről viszont azt suttogják, hogy törvénytelen öccse a vagyonos öregnek.
Ki győz? Kié lesz a szép asszony? Kié lesz a vagyon, a hatalom? Mi lesz a sorsa a gátlástalan kalandornak?
A könyvből film is készült.
Részlet a könyvből:
„Issoudun polgárságát 1792-ben Rouget nevű orvos boldogította. Rosszmájú ember hírében állt, aki néhány vakmerő vélemény szerint meglehetősen boldogtalanná tette feleségét, jóllehet Rouget-né, bár kissé együgyű volt, mindenképp a város legszebb asszonyának számított. A barátok minden vizslatása, a közönyösek fecsegése és az irigyek rágalmai ellenére, az emberek keveset tudtak a házaspár magánéletéről. Rouget doktor egyike volt azoknak az embereknek, akikről bizalmasan azt szokták mondani, hogy nem könnyű ember; így hát, míg élt, nemigen beszéltek róla, és igyekeztek kedvére tenni. Feleségének, egy született Descoings kisasszonynak, aki már lány korában is eléggé gyenge egészségű volt (ez volt állítólag az egyik ok, amiért az orvos elvette), először egy fia született, azután véletlenül, tíz évvel később egy lánya is, akire az apa – noha orvos volt – már aligha számított. A késői lánya az Agathe nevet kapta.
Látszólag semmi sem indokolja, hogy a krónikás ilyen egyszerű és köznapi tényekkel kezdje történetét; de ha ezek ismeretlenek maradnának, a Rouget-fajta embereket könnyen szörnyetegeknek, elfajzott apáknak nézné az ember, holott a doktor csak azoknak a köznapi rossz hajlamoknak engedett, amelyekhez hasonlókat sokan ápolgatnak magukban „az embernek legyen gerince” rettenetes elvének ürügyén. Ez a férfias tantétel már sok nő vesztét okozta.”